A nyelv mint beszéd
A nyelv mint beszéd
A pusztulás és teremtés folyamataként, illetve egyidejűleg a kommunikáció eszközeként is értett nyelv kettős aspektusa nem igazi ellentmondás. Funkcionális értelemben ugyanis éppen magánál Humboldtnál figyelhetjük meg az áthidalására tett kísérlet sikerét. Mert amikor az ergon és az energeia szerkezeti oppozícióját a nyelv konstitutív létmódjának pólusán szüntette meg, – „Ő maga nem mű (Ergon), hanem tevékenység (Energeia)” nem véletlenül szögezi le mindjárt a következő mondatban, hogy a nyelvnek éppen ezért csak történeti definícióját lehetséges megadnunk. (Innen eredő meggyőződéssel hangsúlyozhatja nálunk is majd Kosztolányi, hogy a nyelv „sohasem készül el” – Ábécé a nyelvről és lélekről, 1927.) Humboldt hatása tehát alighanem ezért bontakozott ki termékenyebben a dialektológia és a szociolingvisztika, tehát a nyelv pragmatikai értelmezésének horizontjában. Innen tekintve nagyon jellemző, hogy Humboldt alaptétele éppen Chomsky történetietlen nyelvfelfogásában esett áldozatául az egyik legnagyobb félreértésnek.
A folyvást teremtődő és kommunikatív eszközként működő nyelv kettőssége szempontjából nincs nyelvi-szituáltságbeli jelentősége tehát annak, hogy valamely „Volksgeist” vagy pedig – amint az valószínűbb – a nyelvet életben tartó értelmező közösségek képezik a nyelviség transzcendálható elemét. Ebből a szempontból az a tapasztalat a meghatározó, hogy a nyelv élő létének gondolatával Humboldtnak olyan horizontot sikerült létesítenie, amelyben nem keletkezik kizárásos viszony a – használóját mindig megelőző – nyelv készlet-jellegű, használati funkciói, illetve létmódjában mégis időbeli (mert folyvást teremtésre ráutalt) karaktere között. E horizont kiteljesedésének köszönhető, hogy a beszélők aktivitásának ma mind kitüntetettebb szerepet tulajdoníthat az új nyelvészeti pragmatika. Minthogy maga Humboldt volt az, aki a beszélők tevékenységeként értett nyelv gondolatát a kultúrák sokféleségével hozta kapcsolatba, bizonyosan nem véletlen, hogy a beszéd etnográfiájának fogalmát éppen az a Dell Hymes hangoztatja, aki – a Chomsky-féle grammatikai kompetenciával szemben – a kommunikatív kompetenciák jelentőségét is felismerte: „Kultúranalitikai szempontból tekintve a lingvisztikai kód mint a beszédszokások sémáinak egyike lesz érdekes.” (The Ethnography of Speaking, 1962).
