A nyelv metafizikai értelmezése tehát úgy kerülhető el, ha a beszélő nyelvi tevékenységét a nyelv vitathatatlan uralma ellenére sem korlátozzuk a puszta reprodukcióra. Vagy, ahogyan Heidegger híres tézise mondja: „A nyelv beszél. Az ember csak annyiban beszél, amennyiben megfelel a nyelvnek.” (Brief über den Humanismus) A nyelv ebben az interszubjektív viszonylatban értett uralmának gondolata minden bizonnyal korszakos jelentőségű. Éspedig azért, mert pontosan azt az antinómiát változtatja termékennyé, amelyben – a maga eset vagy szabály logikája miatt – minden Humboldt előtti nyelvértelmezés megrekedt.
A nyelv ilyen felértékelését az irodalomban tulajdonképpen az alapozta meg, hogy a (beszédben) „élő nyelv” Humboldt-féle hagyománya mind általánosabb tapasztalatává lett az esztétikai praxisnak. Minden bizonnyal arról lehet szó, hogy a keletkező és elmúló, teremtődő és elhasználódó nyelv humboldt-i történetisége is ekkor lép át az értelmezhetőségnek abba az új összefüggésébe, amelynek már a lét időbelisége és az idő valóságossága képezik a premisszáit.
A nyelv felértékelődése természetesen a romantikától fogva ismert ténye az irodalomtörténetnek. A nyelv általi megelőzöttség tapasztalata ezért itt mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy a nyelvvel folytatott interakció eredménye olyan jelentésképződés lesz, amelyben értelemszerűen nem egyedül a szerzői szándék jut érvényre. A műalkotás beszéde tehát nem egyetlen eredetre vezethető vissza, s mint ilyen sem egyedül az alkotói kompetenciák, sem pusztán a megszólaló nyelvi-irodalmi hagyomány beszédeként nem értelmezhető.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.