ARANY JÁNOS (Szörényi László)
ARANY JÁNOS
(Szörényi László)
(Szörényi László)
A klasszikus magyar költészet talán legnagyobb, de mindenesetre leggazdagabb alakja; legtehetségesebb műfordítója, modern irodalomtudományunk egyik alapítója.
Nemessége tudatát őrző, parasztsorba süllyedt szegény nagyszalontai család sarjaként született 1817-ben, nyugalmazott akadémiai főtitkárként halt meg 1882-ben. Szülővárosában, majd a református értelmiség- és hivatalnokképzés kelet-magyarországi központjában, Debrecenben tanult. Tanulmányait azonban félbeszakította és egy vándorszínész-kitérő után Szalontán tanított, majd aljegyzősködött. A forradalom és szabadságharc idején egy néplap szerkesztője, rövid ideig minisztériumi tisztviselő, majd újra szülőhelyén hivatalnok, főúri nevelő, azután a nagykőrösi gimnázium tanára. 1860-tól a fővárosban él, a Kisfaludy Társaság igazgatója és egy kritikai lap szerkesztője, majd az Akadémia főtitkára. Az ötvenes évektől súlyos betegségek gyötrik, melyek végül is korai megöregedéshez és halálhoz vezetnek. Már életében iskolai klasszikus lett, azóta minden írónemzedéknek meg kell küzdenie örökségéért.
A hősi epika vállalása és elutasítása
Idillikus és elégikus klasszicizmus
A tragikum felé: töredék és álarc
A megtalált tragikum
