Hazafias lírája

Full text search

Hazafias lírája
Ennek a romantikus nemzeteszmének a jegyében fogantak Kölcsey hazafias költeményei. A Himnusz (1823) azt – a magyar reformáció irodalmában közhellyé vált – felfogást tükrözi, miszerint a magyarságot önmaga bűneiért érte Isten büntetése. A „saját bűnükön” azonban Kölcsey saját osztályának, a magyar nemességnek a történelmi bűneit érti, de – ítélete szerint – a nép „megbünhödte már” „a multat s jövendőt!”. Az Istenhez fohászkodó költő vallásos gesztusa nem pusztán könyörgés, hanem a múltját vállaló nemzeti közösség bűntudatot legyőző önbizalmának, élni-akarásának, jövőbe vetett hitének himnikus hangvételű kifejezése. A Zrínyi dala (1830) és a Zrínyi második éneke (1838) ezzel szemben a nemzeti fenyegetettség tragikus érzésének ad hangot. A kétségbeesést, a félelmet fejezi ki amiatt, hogy „A dicső nép... névben él csak, többé nincs jelen”, és megtörténhet, hogy „más hon áll a négy folyam partjára,/Más szózat és más keblű nép”. A hangulatoknak, az érzelmeknek az a végletes ellentéte, ami a Himnusz vallásos pátosza és a Zrínyi dalok nemzet-halál víziója között feszül, végigvonul Kölcsey egész líráján: a népdal tónját utánzó versein (Bú kél velem, Bordal, Csolnakon, Hervadsz...) csakúgy, miként hazafias és bölcseleti költeményein (Rákóczi hajh..., Rákos nimfájához, Rákos, Vanitatum Vanitas, A szabadsághoz, Huszt, Rebellis vers).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi