A 19. század költészetének újszerűsége tulajdonképpen már abban a véletlenben is jól szemlélhető, hogy épp 1801-ben jelent meg (először a szerző nevének feltüntetése nélkül) az első magyar szerelmesvers gyűjtemény: A kesergő szerelem.
A század első nagy irodalmi sikerét jelentő Himfy szerelmei, melynek A kesergő szerelem csak első része volt – ezt követte 1807-ben a második könyv, A boldog szerelem – Kisfaludy Sándor (1772–1844) munkája. A magánemberi érzeményeknek szentimentális megéneklése, az alapjában véve mindvégig elégikus hangütés, az oktató jellegnek teljes kiküszöbölése, a dalszerű könnyedség mind olyan költészeti tulajdonságokat mutattak fel, melyek nem csekély mértékben tértek el a klasszicista előírásoktól, s melyek váratlan felszabadító erővel hatottak mind az írók, mind a korabeli olvasóközönség körében (a Himfy – s az utánuk következő Kisfaludy-regék, pl. a Csobánc, verseskötetek esetében egészen rendkívüli népszerűségre tettek szert, s a század első felében folyamatosan újra kiadták őket). A Kisfaludy-féle szentimentális költészet ihlető hatással volt még az olyan jelentős költőkre is (kivált persze indulásukkor), mint pl. Kölcsey Ferenc, a közköltészet megújításában szerepe pedig szinte felmérhetetlen. Mellette a század első évtizedeiben vagy a Kazinczy-féle neoklasszicizmus hatásával (pl. a Berzsenyivel kapcsolatban idézett, nagy műveltségű költő és evangélikus pap Kis János, továbbá a görögül is verselő Ungvárnémeti Tóth László – 1788–1820 – esetében), vagy a Berzsenyi-féle ódaköltészet befolyásával kell számolnunk.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.