KÖNYVEK A PONYVÁN (Kuczka Péter)
KÖNYVEK A PONYVÁN
(Kuczka Péter)
(Kuczka Péter)
A nyomdaipar felvirágzása megadta a lehetőséget, hogy az írótól olvasóig vezető véletlenszerű, alig irányítható folyamatba belépjen az ésszerűség, megszerveződjék a piac. Ugyanakkor, különböző társadalmi folyamatok eredményeként, beleértve az írástudás és a vásárlóerő növekedését, megjelenik egy növekvő olvasóréteg. Az évszázados hagyományokra visszatekintő formák – bibliák, zsoltároskönyvek, széphistóriák, kalendáriumok – mellett a 19. században az újságok társaságában megindul a „népkönyvek” kiadása.
Régi vásárok sokszor emlegetett alakja volt a „képmutogató”, aki képről képre haladva mondta, szavalta, énekelte Rinaldo Rinaldini, a híres rablóvezér, a keresztútnál megtalált kincs, a nemrég megesett véres bűn, vagy az ártatlanul üldözött és meggyalázott szűz történetét. Az írástudatlan, de mesékre, eseményekre, hírekre, a világ üzeneteire szomjas nép álmélkodva figyelt a „magas” irodalomból leszállt és átalakított históriákra, elvitte, továbbadta és maga is átalakította.
A „képmutogató” aztán eltűnt, a múltba süllyedt, emlék lett belőle, kiszorította versenytársa, a nyomtatott betű, a ponyváján könyveket árusító vásáros, akinek háta mögött már ott voltak a kiadók, terjesztői hálózatok, és a hihetetlen gyorsasággal fejlődő nyomdaipar. Hamar megszületett a felismerés, hogy az emberi igényeket, a tudásvágyat és kíváncsiságot kielégítő kiadói tevékenység jól jövedelmező üzlet lehet, vagyonok kettőződtek meg néhány évtized alatt, a céhrendszer megszűnése, az új sajtótörvények szabad utat nyitottak a vállalkozásoknak.
Könyvet a népnek!
„Ezen esztendőben Márs uralkodik”
Izgalom, kaland, szerelem
Gazdag szegénység
Értékek emelkedése és bukása
