„A régi jó Gvadányi”
„A régi jó Gvadányi”
A 19. század nemzeti klasszicizmusa – így Petőfi és Arany is becsülték – természetesen kritikájukat sem elhallgatva azt a rokokó költőt, aki talán a legmegátalkodottabb képviselője volt egyébként a felvilágosodás-ellenes konzervatív világnézetnek. Gvadányi József lovasgenerális (1725-1801) elsősorban tősgyökeres magyarságával és – ezt Arany János vette észre – alakformáló tehetségével vívta ki ezt a megbecsülést. Ma már becsülni tudjuk éles szemű megfigyeléseit is, amellyel a magyar vidéki életet, sőt, részben még a parasztság életét is átható rokokó ízlés jeleit örökítette ránk, pl. Badalón (ma Badalov, Ukrajna) így mulatoztak:
Leányok magokat mint a pille rázták,
A táncot hol elő, hol pedig riszálták,
A dercét a lisztbül igy ki nem szitálták
Ők soha, amint most farokat riszálták.
A táncot hol elő, hol pedig riszálták,
A dercét a lisztbül igy ki nem szitálták
Ők soha, amint most farokat riszálták.
A legények üssed! üssed kiáltották,
A sarkantyújokat öszve csattogtatták,
Magokat a táncba kényesen ingatták,
Mint szél a vitorlát, lyányokat forgatták.
A sarkantyújokat öszve csattogtatták,
Magokat a táncba kényesen ingatták,
Mint szél a vitorlát, lyányokat forgatták.
| (Bál Badalóban) |
