„Ah, nehéz egyet szeretni”
„Ah, nehéz egyet szeretni”
Az erotikus költészetnek természetesen voltak már hagyományai Magyarországon: tanúskodik erről mind a latin nyelvű humanista tradíció, mind a helyenként gátlástalanul trágár diákköltészet, (jónéhány darab később ezek közül is folklorizálódott.) A rokokó szerelemkultusza azonban változást hozott. A nyílt erotikumot a gáláns udvarlás célzásai, illetve rajongó, noha boldogságelvű nőkultusz váltotta fel. A kor morális ízléscenzúrája miatt azonban még a legnagyobbak – így báró Amade László (1703–1764) – szerelmi költészete is kéziratban maradt, Kisfaludy Sándorig, illetve Csokonaiig érvényesült ez a konzervatív kiadói felfogás. Amade a német és az olasz dalköltészetet ismerte meg ausztriai egyetemi évei, illetve olaszországi katonáskodása idején. Rendkívül zenei és érzékletes versei rajongó nőkultuszról, egyúttal huszáros cinizmusról tanúskodnak.
Szivem csöngetője,
Lelkem pengetője
Kinomat megszánja
Drága Mazolánnya,
Éltemnek födője,
Ágyom lepedője,
Karmazsin csizmája,
Kedves bodzafája,
Pengő sarkantyúja
Tüzecskémet fújja,
Kesztyüben öt ujja,
Alle-, Alleluja!
(Szivem csöngetője...)
Lelkem pengetője
Kinomat megszánja
Drága Mazolánnya,
Éltemnek födője,
Ágyom lepedője,
Karmazsin csizmája,
Kedves bodzafája,
Pengő sarkantyúja
Tüzecskémet fújja,
Kesztyüben öt ujja,
Alle-, Alleluja!
(Szivem csöngetője...)
Faludi Ferenc: Forgandó szerentse. A vers Szombathelyen őrzött saját kezű kéziratának első lapja
