Drámák és témák

Full text search

Drámák és témák
1688-ban Trencsénben előadtak Myrai Szent Miklós püspök életéről egy drámát. Ennek a szövege még 1732 előtt a kézdivásárhelyi minorita iskolába került, s nem lehetetlen, hogy előadták. Sajnos, töredékesen maradt ránk, mégis ez őrizte meg számunkra a magyarországi és erdélyi barokk dráma leglényegesebb jegyeit. A dráma ötfelvonásos, s az első felvonás veszett el. A ránk maradt négy felvonásban egy interludium és öt chorus jelenet található. A chorus a dráma líraiságát erősíti, az intermedium viszont gyöngíti a határozatlan patetikus hangvételt. Az egyik chorusban a szereplő diákok tánccal, élőképpel a Lippay család címerét jelenítik meg. Ennek a drámának a szerzője ismeretlen, a cselekménybonyolítás módjából, a dráma külső szerkezetéből, a klasszikusan kialakított belső szerkezetből azonban sejthető, hogy ez a legjobb magyarországi barokk dráma. Latin nyelve azzal magyarázható, hogy ekkor az iskolai oktatás nyelve is ez volt. Az ifjúság a szerep memorizálásával nyelvi ismereteket is szerzett. A barokk dráma csak a 18. század második felére magyarosodott el, ekkorra azonban már egyre inkább előtérbe került a színház szórakoztató funkciója, s az a pátosz, amely még a Miklós drámában felfedezhető, lassan elsikkad.
A tárgyalt két évszázad rendezői nemcsak a bibliából, a szentek életéből vagy az egyházi év nagy ünnepeiből merítették témáikat, hanem még több profán darabot mutattak be, mint vallásosat. A görög-római, a magyar és világtörténeti témák mellett nagyon sok világi ünnephez kötődő, alkalmi tárgy is színre került, így a farsangi, a májusi, a Gergely-napi játékok színesítették a témasort. Pellengérre állították a fösvényt, a nagyravágyót, a garabonciást, a cigányt, a korrupt bírót, ügyvédet. Színre vitték Plautus, Terentius és Moličre komédiáit úgy, hogy a cselekményt „motskaitúl” megtisztították, azaz a szerelmi témát kikapcsolták a cselekményszálból. Szívesen jelenítettek meg vetélkedést, továbbvíve a középkortól örökölt hagyományt. A vallásos témák sorában az egyházi év ünnepei állanak előtérben. A karácsonyi ünnep köré drámaciklus szerveződik, amelynek szálláskereső jelenetét ádventben, pásztorjátékát karácsony éjszakáján, Heródes gyermekgyilkosságát aprószentek napján, a három király hódolatát a gyermek Jézus előtt pedig vízkereszt ünnepe tájékán mutatták be. A szokás elterjedése miatt a piaristák fogalmazták meg már a 17. század végén a betlehemezés tilalmát. A jezsuiták viszont csak a 18. század hatvanas éveiben tiltják meg, hogy diákjaik betlehemmel, bölcsővel vagy csillaggal házról házra járjanak. Különösképpen a jezsuiták ünnepelték jelmezes körmenettel a nagypénteket, feltámadási játékkal a húsvétvasárnapot, az úrnapja viszont a középkortól kezdve színjátékszerű szokások kiváló alkalma volt. Gyakori téma volt egy szentnek az élete, az Ó- vagy Újszövetség valamelyik színpadi előadásra alkalmas története. A piaristák másfél évszázad alatt 679 profán tárgyú dráma mellett csak 232 vallásos tárgyú darabot mutattak be. Nyilván ez az arány nem mindegyik felekezetnél vagy szerzetesrendnél egyezik ezzel. A 18. század második felében még inkább a világi tárgyú darabok javára tolódik el. A két nagy témacsoport közötti arány területenként és időszakonként, felekezetenként és szerzetesrendenként más és más. A protestáns felekezetek közül a legtöbbször az evangélikus iskolák diákjai léptek színre. Nagyon kedvelték az ószövetségi bibliai témákat. A reformátusok a mitológia egyes jeleneteit parodizálták nagyon szívesen. de megjelenítették a mindennapi élet figuráit is. Az unitáriusok játszottak a legkevesebbszer, ők többnyire bibliai témákat választottak, ezeket azonban narrátor segítségével s bizonyos történetek dialogizálásával adták elő. A katolikusok közül a leglátványosabb a jezsuita színpad volt, szinte minden előadott darabból, különösen a 18. század derekáig sugárzik a jezsuita térítő szándék. A piaristák kevesebbet tudtak áldozni a színpadra, témaválasztásuk nekik is szerteágazó volt, az erkölcsnemesítő cél mellett azonban már viszonylag korán megjelent a szórakoztatási igény kielégítésének szándéka is. A csíksomlyói ferencesek legtöbb előadásának tárgya Jézus Krisztus szenvedéstörténete volt. A nagypénteki misztériumjáték a csiksomlyói barátok rendezésében vált teljesen ismert műfajjá és témává. A minoriták játékai a ferences egyszerűség és térítő szándék, valamint a jezsuita vagy piarista reprezentativitás között helyezkednek el. Olyan gazdag színi kultúra, oly sokrétű témaválasztás, oly sok fajta rendezői, drámaírói elképzelés és gyakorlat élt a barokk két évszázadában, mint talán később soha.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi