Színház, színpad, díszlet, jelmez

Full text search

Színház, színpad, díszlet, jelmez
A színpadon vált élővé a dráma, olvasásra szánt drámát ekkor nem írtak. Ezért nagyon fontos volt, hogy a díszlet, a jelmez, a világítástechnika hihetővé, valóságossá tudja varázsolni a sokszor gyengécskén megírt darabot. Ezek azonban az iskolát fenntartó felekezet vagy a szerzetes rend anyagi lehetőségeitől függtek. E tekintetben a jezsuita iskolák álltak a legjobban. A rend tagjai a színházterem létesítésére gazdag pártfogókat nyertek meg. Ilyen volt Esterházy Pál a 17. század végén a 18. század legelején, aki fiatal diákként maga is több műben fellépett. Nagyszombatban 1627-ben két színháztermet létesítettek a jezsuiták. A nagyobban a nyilvános előadásokat, a kisebben a zártkörűeket tartották. Gyakran játszottak alkalmi színpadokon. 1657-ben a nagyszombati diákok Trencsénben a templomszentelés napján színpadi játékkal szórakoztatták a közönséget. 1699-ben Telekesi István egri püspök azt kérte a jezsuitáktól, hogy a következő esztendőben az egri vár hősi védelméről és Dobó Istvánról mutassanak be egy drámát. 1700-ban sokan meg is tekintették a kívánt darabot, méghozzá természetes környezetben. A hátteret az enyhén emelkedő domboldal végében húzódó városfal és a két bástyakiszögellés adta, a dombon a várból kölcsönkért ágyút állították fel, s a hatás kedvéért a jelenetek végén el is sütötték azt. A 18. század közepén elkészült az egri gimnázium épülete. A máig meglévő épület teljes második emeletét a színházterem foglalta el. A pesti piarista színházterem berendezésének költségeit a város biztosította, s a polgármester gondoskodott a tervek elkészíttetéséről is. A leendő színházhoz kapcsoltatta az ide tartozó folyosót, majd a rendelkezésre álló nyolc ablaknyi teret ketté osztotta. A megfelezett területek közül az egyiken a színpadot, a másikon pedig a nézőteret építtette ki. Az első sorokban zártszékeket készíttetett a városi előkelőségek számára, a többi sort pedig lépcsőzetesen megemeltette, hogy a drámát a terem leghátsó sorából is lehessen látni. Valahol a színpad közelében kerítették el a helyet a zenekar számára. A besztercei piarista gimnázium színháza alig volt kisebb, mint a templom. A színi előadásokra tehát majdnem ugyanannyi nézőt vártak, mint amennyi hívőt a templomba. A protestáns iskolák közül talán a legtöbbet Bártfán az evangélikusok költöttek a színházra. 1789-ben elkészíttettek egy tervrajzot, amelynek alapján a színpadot akarták megépíteni. Sajnos, a terv soha nem valósult meg. Vigasztalanabb a kép a nagypalugyai és a késmárki evangélikus iskolákban. Bucholtz György írja naplójában, hogy 1721-ben Nagypalugyán a színpadot a templomban maga ácsolta össze, s a színfalakat is maga készítette.
Ha ennyire gazdag színházi múlttal rendelkeznek iskoláink, természetes, hogy jelmezekre, kellékekre is szükségük volt. A pozsonyi evangelikus líceum leltára bizonyítja, hogy 1663-ban az iskola jelmez- és kelléktára két nagyobb láda volt. Az egyik tartalmát negyven tételben sorolták fel: különböző színű és anyagú katonazubbonyokat, csizmákat, aranyozott koronát, sisakokat, harisnyákat és egyebeket, a másik ládában olajlámpásokat, gyertyákat és jelmezeket tartottak. A nagyszombati jezsuiták 1689-ben száz imperiálisért vásároltak az előadásokhoz öltözékeket. 1692-ben a színháztermet függönyökkel díszítették, a nézők számára székeket vásároltak, s a terem hátsó traktusában chorust készíttettek, s a színpadra díszleteket vettek. Ezeket a költségeket Esterházy Pál vállalta magára. 1695-ben újabb díszletekre költöttek, s úgy képezték ki a színpadot, hogy azon hat színhelyet is tudjanak gyorsan váltani. Egerben a jezsuiták valamiféle vízi gépezetet is működtettek. 1696-ban a nagyszombati jezsuiták Velencéből vásároltak díszleteket. Szegényebb iskolákból másféle adatok kerültek elő. A kézdivásárhelyi minoriták színre vittek olyan darabot, amelyen a szereplők nyakukban viselték egy táblára írva szerepnevüket. Egerben a minoriták nagypéntekenként olyan körmeneteket tartottak, amelyeken néhányan Krisztus-korabeli jelmezekbe öltözködtek. Vonult a menetben Mária, Jézus anyja, Mária Magdolna és Veronika. Sárospatakon a jezsuiták iskolájában a rend feloszlatása (1773) után egy ládában tartott jelmezekről és hangszerekről is készült leltár. Kisszebenben a piaristák gimnáziumában a 17. század legvégén felvett leltár szerint volt egy előfüggöny, amelyre a kilenc múzsát és Apollót festettek, a hátsó függönyre festett kép egy erdőt és egy forrást ábrázolt. Ezt a hátsó függönyt szükség szerint tudták váltani egy piros színűvel. A hatalmas vaskandeláberekre helyezett világító eszközök mögé tükröket állítottak különböző szögben, s ezek tudták a gyenge fényt megsokszorozni. Két oldalt három-három festett díszlet állt. A színpadot könnyű textíliával oldalról, fölülről és hátulról is körbefogták, ezzel igyekeztek a hangot a közönség felé irányítani.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi