A nyelv jelentésfunkciói
A nyelv jelentésfunkciói
A közvetlenség másik útja a nyelv jelentésfunkciójának csökkentése az érzékletes réteg, ritmikai hatások javára. Ez Weöres „játékverseiben”, „zenei-iparművészeti” kompozícióiban valósul meg, hogy monográfusainak kifejezéseit idézzük. A Magyar etűdök, a Rongyszőnyeg darabjai tartoznak ide, vagyis a gyermekversként ismert alkotások.
Persze nehéz megvonni a határt „jelentő” vers és játékvers között. Minek tekintjük a sokértelmű egysoros verseket? Minek a Kulit, amely épp stílusgyakorlatként, egyúttal a hiányos, szegényes, tört nyelviség utánzásával lesz megrendítőbb „társadalmi” vers, mint száz meg száz politikai tárgyú költemény? – Weöres életművének egyik legnagyobb titka éppen az, hogy rendkívüli sokféleségében miként tartozik össze mégis minden darabja.
A Tűzkút (1964) és a Merülő Saturnus (1966) c. kötetek tengelyében az a lírai törekvés áll, hogy a ciklusok a belső harmónia külső megnyilvánulásait, hatóerejét rajzolják körül. A második kötet címadó darabja azonban Weöres egyik legironikusabb verse, melyben éppen a költő jelenkori tehetetlenségéről beszél. A további fejlődés nevezetes állomása a Psyché, ez a valósággal lírai fejlődésregénnyé kerekedő ciklus, melyben a költői én női része, „animája” önálló alakká válik, saját életét éli, mégpedig a 18-19. század fordulójára képzelt Lónyay Erzsébet költőnő figurájában.
Weöres későbbi köteteiben közvetlenebb hangú, egyszerűbb formájú versek sorakoztak: nagy kereső és szintetizáló korszakai után ezekben az években inkább korábbi eredményeit ismételte.
