A költői áttörés: a szimbolista és tudat-líra

Full text search

A költői áttörés: a szimbolista és tudat-líra
Teljes évtizedre volt szüksége Adynak ahhoz, hogy a maga öntörvényű költői világát megteremtse. Első nyomtatásban megjelent versét (Március 20., a zilahi Szilágy c. hetilapban, 1896-ban) nemcsak sok egyéb próbálkozás, hanem két nem igazán eredeti verseskötet is követte (Versek, 1899, Még egyszer, 1903), mígnem a gyökeres irodalmi fordulatot jelentő Új versek c. kötetét 1906. február 9-én kiadhatta. Ehhez a fordulathoz valóban évtizedes szemléleti és poétikai váltásra, áthangolódásra volt szükség. Maga mögött kellett hagynia első kötetének az epigon verselgetőket, közelebbről az Ábrányi Emilt követő patetikus érzelgősségét, a hírlapírói alkalmi verselés, a rövid dalok köznapi tárgyiasságát és második verseskönyve főként Reviczky Gyula hatását mutató elvont és fennkölt világfájdalmasságát. Persze közben a poéta különböző próbálkozásaiból a maga „hasznát” is megszerezte: még az újságírói rövid dalokból is kicsikart némi távlati többletet. Így például leleményes fordulatosságot a verscsinálásból és főként iróniát a ceruzájára tűzött tárggyal, helyzettel, szemlélettel szemben.
A költői áttörést, a fordulatot néhány meghatározó szemléleti és poétikai fölismerés érlelte meg. Az első és alapvető rádöbbenése Adynak a századelőn szinte magától értetődő fölvillanás volt: a maga identitásának, szellemi kilétének lírai megválaszolása, körülírása. A korabeli nép-nemzeti költészet kiüresedett és konzervatívvá vált ember- és nemzetképével szemben Ady Endre a századelő városias vonzódású, modern világképű személyiségének arculatát igyekezett kifejezni, megeleveníteni. Az új személyiség jogának, autonómiájának érvényesítése programjával lépett fel a poéta az Új versekben és további köteteiben, ami annyit jelentett, hogy különböző lírai válaszokat kellett megfogalmaznia a „ki vagyok én” kérdésre az őt körülfogó kapcsolatok szövevényében.
Az Ady alkotta líramodell nemcsak korszaknyitó, hanem fölszabadító jelentőségű is volt. Mert, aki a személyiség költői szabadságát a fölfokozott személyesség poétikai ötvözetében teremtette a világra, azt hosszabb távon aligha zavarta, hogy más poéták vershelyzeteikben másként szabják meg lírai énjük „topográfiáját”, terepét.
Az újfajta költészet szükségessége megsejtésében lényeges szerepe volt annak a megvilágosodásnak, hogy a korszerű, a modern költőnek szakítania kell azzal a hagyományos felfogással, amely szerint a lírai én és a világ kapcsolata közvetlen. A bonyolultabb, összetettebb világ és az ennek megfelelően ellentmondásokkal telítettebb személyiség, lírai én kapcsolatának érvényes megközelítése csak közvetett módon lehetséges igazán. Így ébred rá fokozatosan Ady arra, hogy az új líra megalkotásában a tudat, a tudatállapot, és nem az élmény a motiváló.
A belső világra összpontosító, a saját látomásaira figyelő költő csak érzékletes képek, természeti és tárgyi jelenségek révén képes a maga mondandóját, sejtelmeit, szuggesztióit kifejezni (Lédával a bálban, Jó Csönd-Herceg előtt). Ennek a szükségletnek, igénynek a teljesítésére kínálkozott alkalmasnak a francia irodalomban már kialakult szimbolizmus. A szimbólum adta lehetőségek használatával Ady a maga módján élt. Elsősorban a magyar valóság jellegzetességeihez idomulva, abból építkezett (A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája, Csák Máté földjén, Két kuruc beszélget, Nótázó vén bakák).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi