A kortárs novellisták az újat a festésben, a pszichologizmusban, a zeneiségben keresték leginkább, Móricz Zsigmond mindenekelőtt a valóságra figyelt. Az életet hozta s azt a meggyőződést, hogy az irodalomnak az élet résztvevőjének és hitvallójának kell lenni. Színén és fonákján rajzolt mindent, a magyar föld alakjait olyan friss látással, mintha ő találkozott volna velük először. A stílromantika, a festés, a formák felbontása korában is klasszikus elbeszélő modorban, népi ízekkel telített nyelven. Mint egykor Maupassant a francia irodalomban, ugyanazt igazolta: a klasszikus formák újrafogalmazhatók. A móriczi novella (például a Hét krajcár, a Csipkés Komárominé, a Tragédia, a Birkaitató válú) a maga korában akár európai jelentőségű lehetett volna. A novella széthullásának idején Móricznak sikerült újraalkotni a műfaj klasszikus formáját. Megtartotta a régi elbeszélő modort, a kompozíció tömörségét még fokozta is. A biztos vonalvezetés, a fordulópont, a tömörség a klasszikusok öröksége, a líraiság, a tudatosba belejátszó tudatalatti rajza és nyelvi bátorsága a korabeli modernséggel rokonítja. S innen nézve történésre épülő stílusa nem elmaradottság, hanem többlet, amellyel meghaladta a kor vizuális festői hatásokat kereső irodalmát.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.