A teljes élet ábrázolója
A teljes élet ábrázolója
S ez csak a kezdet volt. Móricz Zsigmond nem rekedt meg a paraszti világ rajzánál, műveinek legfeljebb csak a harmada paraszti tematikájú. A dzsentri, a kispolgárság, az értelmiség világát, a történelmet, népe egész létezését, jelenét, múltját és jövőbeli vágyait is művekbe emelte. Nemcsak novelláiban, de regényeiben és színpadi műveiben is mindig a művészi alkotás új lehetőségeit kereste.
Kisregényének, Az Isten háta mögöttnek (1911) a kisváros a terepe. Flaubert Bovarynéjának párja ez a regény: azt ábrázolja fölényes iróniával, mennyire másképpen alakul két hasonló értékű emberi élet a demokratikus Franciaországban – és a félfeudális Magyarországon.
Az Isten háta mögött is még az induló Móricz műve. A letisztult alkotások bővebben az első világháború utáni korszakban születtek. Társadalomkritikája megmarad, de humorral elegyedik, a naturalisztikus színek eltűnnek, különösen az úri életérzést, a dzsentrit megidéző művekben (Kivilágos kivirradtig, 1924, Úri muri, 1927, Rokonok, 1930). Fehér asztal mellé ülteti alakjait, azok egy sóhajtással űzik a bánatot, eszik a húsokat, isszák a borokat, anekdotáznak, koccintgatnak, kedvük a hetedik mennyországig csavarodik, pedig siralomházban ülnek, a végzet szárnya suhog a fejük felett.
Móricznál a „muri” szinte mindig több a dzsentri puszta mulatozásánál. Élménykeresés is, a szűkre szabott keretek tágítása. Ezért mutatta be bor mellett nemcsak a dzsentrit, de az országlátó fejedelmeket és a futó betyárt is. Főként azokat, akik megrekedt álmaikat fojtották a fizetett jókedv borába, hogy legalább csóvás kurjantásokban és dalokban lobogtassák fel lelkük szétmorzsolódásra ítélt kincseit. Nála a muri egy kicsit a kipányvázott lelkek rúgkapálása is; a lelki vergődés rajza.
A jelen kérdéseit tárgyaló írások mellett műveinek másik vonulata a múltat ábrázolja. A régi időket is a jelen szemszögéből nézi, a jelen másként elmondhatatlan kérdéseit vetíti rá a régen volt korszakokra. Történelmi regényében, a három kötetes Erdélyben (Tündérkert, A nagy fejedelem, A nap árnyéka) a Trianon utáni magyarságnak próbál utat keresni. Majd húsz esztendőn keresztül dolgozott ezen a művön, ezt szánta templomnak. Ott lélegzik benne a 17. századi Erdély egész világa, a történelem beszél tényekkel és komor pátosszal.
Móricz Zsigmondot nemcsak az ember szociális, társadalmi sorsa foglalkoztatta. Az élet kérdései műveiben igen sokszor két ember viszonyában: a szerelemben, illetve a házasságban fogalmazódnak meg. A magyarság sorsa mellett talán a férfi és a nő házasságbeli kapcsolatával foglalkozott a legtöbbet; a házasság adta titkokon és gyötrelmeken keresztül szűrte át élményei jó részét. Szinte Ibsen módján hitte: a férfi sorsa a nő. Száz oldalakat írt, hogy első feleségének, az egyszerre ösztönző és visszahúzó Holics Jankának egy-egy sorban üzenhessen.
Rippl-Rónai József: Móricz Zsigmond
