A Sáraranytól az Árvácskáig

Full text search

A Sáraranytól az Árvácskáig
Móricz Zsigmondot sokáig megkésett naturalistának tartották. Nem egészen ok nélkül; a szociális és tartalmi új jelentős részben naturalista tematikában és enyhén naturalisztikus színezetben jelentkezett művészetében. Ember-koncepciójában azonban kezdettől túllépett a naturalizmus természeti-determinista elképzelésén. Nemcsak a novellában, a regényben is új megoldások fűződnek nevéhez. Első korszakának regényeiben a naturalizmus, az impresszionizmus és az expresszionizmus eredményeit gyümölcsöztette (Sárarany, Az Isten háta mögött, A fáklya, 1917). A Légy jó mindhaláligban (1920) pszichológiai remeket teremtett, a Tündérkertben a történelmi regény új változatát hozta, az Életem regényében (1939) az idő problémáját a század nagy példáihoz méltóan oldotta meg. Az epika határát a lehető legszélesebbre feszítette a lírával. A Pillangó (1925) keserédes idill, A boldog ember (1935) szinte „szájról szájra ének”. A betyár énekekben szól, a Rózsa Sándor első kötete a népdal motívumaira utal, s az Árvácska (1941) zsoltárokba írt fejezetei már-már a neorealizmust előlegezik. Móricz Zsigmond, mint a nagy realisták, szigorú kritikusa volt korának. A kevesek közül való volt az 1942-ben meghalt író – Thomas Mann jól látta –, aki a 20. században is megőrizte a poézist.

„Szegény feleségem, aki 1925. április 2-án halt meg, a legnagyszerűbb karakterek és zseni lelkű emberlátók közé tartozott.” Holics Janka, Móricz első felesége 1925-ben

Móricz Zsigmond utolsó fényképe 1942-ből

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi