Móricz a Nyugat írójaként kezdte munkásságát, fiatalkora küzdelmeit Ady eszmetársaként vívta. Útja később elkanyarodott a Nyugattól. A harmincas években a népi irodalom közelébe érkezik; az új írótípusnak ő lesz az egyik megtestesítője. A körülmények diktálta feladatokat vállalva ez az írótípus történész, statisztikus, publicista, a nemzeti, társadalmi kérdések felvetője, szinte apostola népének. Az öregedő Móricz Zsigmond saját folyóiratot szerkeszt és ad ki (Kelet Népe, 1939–1942). Lapjában a népi íróknak, az erdélyieknek s a fiataloknak teremtett fórumot. S írja sok vihart kavaró, a népi sorsra világító műveit. A jelent, a történelmet egyre inkább alulról nézi, a történelem viharaitól felkavart, de abban alig részt vevő kisember szemével. A Barbárokban (1931) még a „primitívség” emberi tragikumát ábrázolja. Azt a mélyréteget, amely alig kapott valamit a történelemtől és a társadalomtól. Ez kelet-európai téma; ugyanebben az időben írja Sadoveanu a rokon történetű művét, A baltát (1930). S még inkább a rokon kelet-európai sors kifejezőivé válnak betyár-regényei (A betyár, 1936, Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941, Rózsa Sándor összevonja szemöldökét, 1942). Móricz Zsigmondot nemzeti, népi célok vezették a betyárábrázoláshoz – a jobbágyfelszabadítás történetét akarta megírni –, a megalkotott hős azonban túlmutat a magyar sorson: Kelet-Európa hosszú századokra jobbágyságba rekedt népeinek életét példázza, s az emberiség minden időben érvényes ethoszát. A mélység szolidaritásának a hősévé válik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.