Erdő
Erdő
Az erdő a legkülönbözőbb fészkelőhelyeket kínálja a madaraknak, a „földszinttől” egészen a legfelső „emeletig”.
A fülemüle például a bokrok között, az avarban építi otthonát, a poszáták a sűrű bokrok ágain építkeznek, a harkályok odút vésnek a fa törzsébe, de ezeket a lakásokat később cinegék, légykapók, kék galambok foglalják el. A fakusz elálló kéreg mögé rejti a fészkét, a hatalmas parlagi sas viszont a legfelső emeletet választja, ahonnét az egész környéket betekintheti.
A fülemüle például a bokrok között, az avarban építi otthonát, a poszáták a sűrű bokrok ágain építkeznek, a harkályok odút vésnek a fa törzsébe, de ezeket a lakásokat később cinegék, légykapók, kék galambok foglalják el. A fakusz elálló kéreg mögé rejti a fészkét, a hatalmas parlagi sas viszont a legfelső emeletet választja, ahonnét az egész környéket betekintheti.
A hazai természetvédelem egyik féltett ritkasága a parlagi sas
Ha a természetről beszélünk, az emberek lelki szemei előtt elsősorban a zöldellő erdő képe jelenik meg. Odaindulunk kirándulni, nyáron a mindig hűs lombok alatt sétálunk a legszívesebben, és nem véletlen, hogy a legszebb gyermekmesék is az erdőhöz kapcsolódnak. Más kérdés, hogy mennyire szeretjük, becsüljük és védjük erdeinket, erről egyebek mellett a Budai-hegyekben szétszórt üvegek, papírcsomók és konzervdobozok, az oda autóval kiszállított és a bokrok alá lökött öreg tűzhelyek, kiselejtezett jégszekrények vagy a Normafa környékének „emlékfákká” dekorált bükkfái mesélhetnének.
Hazánkban összefüggő, nagyobb kiterjedésű erdők elsősorban a nyugati határvidéken, a középhegységben és a dél-dunántúli dombvidéken találhatók. Jelen esetben a középhegységek és dombvidékek nagyobb, összefüggő erdeiről és a folyókat kísérő fűz-nyár ligeterdőkről beszélünk, az alföldi telepített nyárosok, akácosok, feketefenyvesek, a kisebb-nagyobb erdőfoltok állatvilágát a nyílt területeknél tárgyaljuk.
Erdő és erdő között természetesen nagy különbségek lehetnek. Egészen más például egy gazdag aljnövényzetű tölgyes madárvilága, mint a homogén bükkösöké, ahol a hatalmas ezüstszürke törzsek között bokrokat és más aljnövényzetet csak alig találunk. Más fajok jellemzőek a hazánkban csak néhány helyen, az Északi-középhegység egyes pontjain vagy a nyugati határvidéken lévő nagyobb lucosokra, és megint mások a folyók még meglévő párás ligeterdeire. A leginkább alkalmazkodóképes fajok mindenütt megtalálják életfeltételeiket, mások kötik magukat egy-egy szorosabban körülhatárolható élőhelyhez. Ez utóbbiakat minden esetben itt tárgyaljuk, a többiekről ott ejtünk szót, ahol előfordulásuk a leginkább jellemzőnek tűnik.
