Fajok egymás ellen

Full text search

Fajok egymás ellen
Kereszteződés (hibridizáció, elfajzás). A genetikai „roncsolódás” egyik sajátos jelensége, amikor a háziállatok elvadulnak és kereszteződnek vadon élő rokonaikkal. Ez a veszély fenyegeti pl. Közép-Európában a vadmacskaállományt. Okozója lehet idegen fajok betelepítése is. A hibridizáció egyes esetekben elvezethet a faj teljes genetikai szétzúzódásához.
Fajok közötti versengés. Az élettér beszűkülése következtében egyes fajok mások rovására bővítik élőhelyeiket, táplálékbázisukat, visszaszorítva a kevésbé offenzív fajt. Példa erre a balkáni gerle terjeszkedése a vadgerle rovására. Egymás konkurensei a dingó és az erszényes farkas, a vándorpatkány és a házi patkány, de a fácán és a fogoly is.
Génerózió. A genetikai változatosság csökkenése és ezzel a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodási lehetőségek beszűkülése különösen a megritkult vagy egymástól elszigetelődő állományokban tovább élő fajok létét veszélyezteti. Az érzékenyebb növény- és állatfajok nemcsak az emberi tevékenység miatt pusztulnak, hanem sokszor eredeti élőhelyeiken is előfordul a génkészletük uniformizálódása miatt egyedszámstagnálás vagy -visszaesés. A szakirodalom ezt nevezi természetes pusztulásnak, géneróziónak, elöregedésnek. A példák közé sorolják a lármásdarut, az orangutánt, az indiai oroszlánt, az indiai orrszarvút.
Elháziasodás. Tenyészetben valamilyen célra a „háziasított” fajtársak elterjesztése vadon élő rokonaik rovására. Jó példa erre a közönséges fácán, melynek mesterségesen kikeltett tojásokból felnevelt példányai a szabadba kiengedve másképp viselkednek, mint vadon élő társaik. Ugyanez a helyzet az afrikai vadformáknál, a hazai dám- és vaddisznós kertek esetében, az évtizedek óta látogatott nemzeti parkok, vadrezervátumok vadon élő állatfajainál. Itt a majmok, medvék, szarvasok háziállat módjára követelik az élelmet a látogatóktól. Hasonló a helyzet a rénszarvastenyészetekben, vagy Új-Zélandon a meghonosított őz- és szarvastelepeken.
Ragadozók zsákmányolása. A ragadozók és a zsákmányállataik közötti kapcsolat természetes körülmények között kiegyensúlyozott, nem veszélyezteti a növényevő vagy kisebb ragadozófajokat. Megfogyatkozott állományú fajokra azonban veszélyes is lehet, a gyűjtéshez, vadászathoz hasonló problémát okozhat. A túlszaporodott ragadozók (házimacska, róka) esetenként veszélyt jelentenek nálunk is.
Szigeti endemizmus. Egyes szigeteken, korallzátonyokon olyan bennszülött fajok élnek, amelyek nem fejlesztették ki azokat a védekező „eszközöket” (nem volt rá szükségük), amelyekkel a kontinensen élő rokonaik rendelkeznek. Ilyenek a csalánszőrök, tüskék, mérgező vegyületek, elriasztó „illatok” stb. Amikor a szigeteken a fehér ember és az általa behurcolt állatok megjelentek, az ilyen növények könnyű prédát jelentettek számukra. A Hawaii-szigeteken így pusztult ki több mint 200 növényfaj.
Betelepítés (behurcolt állatok). Az őshonos fajokat gyakran fenyegeti a betelepített vagy behurcolt fajok túlzott elszaporodása. Ilyenek pl. Európában a nyestkutya, a mosómedve vagy az amerikai nyérc, és e jelenség által került végveszélybe Új-Zélandon a kiwi.
Tudományos kutatás. Bizonyos – elsősorban a trópusokon tenyésző – élőlények esetében a tudomány is állatpusztító tényezővé válhat. A biológiai mindenekelőtt az orvostudományi – kísérletek ugyan humánusak, de áldozatai vannak, többek között egyes majomfajok veszélyeztetettek általuk.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi