A jégkorszak emléke
A jégkorszak emléke
A másik védett faj a patkányfejű pocok, nagyobb az előbbinél, bundája a hát vonalában túlnyomóan feketésbarna, néha szinte teljesen fekete. Alsóteste világosszürke. Szemei kicsinyek, fülei szinte eltűnnek a bundában, farka hosszabb, mint a mezei vagy a csalitjáró pocoké. Bagolyköpetekből származó anyag esetén az alsó M1 nyújt jó meghatározási lehetőséget. Ezen az úgynevezett sisak a patkányfejű pocoknál jól fejlett, és alakja olyan benyomást kelt, mintha a belső oldalon egy háromszöget is magában foglalna.
Kifejezetten északi elterjedésű állat, hazánkban jégkori maradványfaj, csak néhány ponton, például a Kis-Balaton területén, Szigetközben él. A nedves, mocsaras réteket, nádszegélyeket, sűrűn benőtt folyópartokat kedveli, a kultúrterületeket általában elkerüli.
Élőhelyének megfelelően jól úszik, és ügyesen bukik is. Elsősorban az esti szürkületben és éjszaka jár táplálék után, a téli hónapokban azonban gyakran nappal is tevékeny. Gömb alakú, növényi szálakból, levelekből és mohából készített fészke a zsombékok között vagy föld alatti járatainak mélyén épül. Rendszerint két bejárónyílása van. A párosodási idő március és szeptember közé esik, a nőstények 21–23 napi vemhesség után évente több alkalommal 2–12 kölyköt vetnek. A kicsinyek szemei a 9–10. napon nyílnak, körülbelül három hétig szopnak, röviddel utána ivarérettek. A fiatal nőstények akár 22 nap múlva már maguk is kölyköket hozhatnak a világra. A patkányfejű pocok tápláléka növényi eredetű. Eszi a sást, különösen szereti a gyapjúsást, a nád rizómáját, különböző lágy szárú növényeket, télen kérget rágcsál, és gyökerek után is keresgél. A hazai állomány pontos alakulását sajnos csak nagyon kevéssé ismerjük, élőhelyei azonban olyanok, hogy remény van az egymástól elszigetelt kis populációk fennmaradására.
A patkányfejű pocok egyfajta határeset, a nyílt területeknél és a vizes élőhelyeknél egyaránt említhetnénk. Hogy mégis az előbbihez került, indokolja, hogy így a két védett pocokfajt egymás mellett lehetett tárgyalni. Ugyanígy bármelyik választott élőhelytípusban beszélhetnénk a pocok ősi ellenségéről, a rókáról. Hazánkban kifejezetten gyakori állat, néha fényes nappal az autó vagy a vonat ablakaiból is megfigyelhetjük a réten vagy a mezei dülőúton sebesen ügető ravaszdit.
S. E
