Hasznos élő szervezetek

Full text search

Hasznos élő szervezetek
A rágcsálók az átlagos ember szemében az állatoknak valamiféle száműzött csoportját jelentik, egyfajta kitaszítottak, mint régen a leprások voltak. Rágcsálónak lenni tehát nem könnyű dolog. Barát sehol, ellenség annál több mindenfelé. Szerencsére mindezek ellensége még mindig előfordul nálunk egy apró, csíkoshátú egérke, amely egyik élő bizonyítéka a Pannon-medence, a Magyar Alföld és a kelet-európai sztyeppterületek állatföldrajzi kapcsolatának.
A zoológusok már akkor felfigyeltek erre az állatra, amikor a maihoz hasonló természetvédelmi jogszabály még nem létezett, s a Növényvédelmi Rendeletben szorítottak helyet neki a Hasznos élő szervezetek címszó alatt. A csíkosegér hazánkban a szöcskeegerek (Zapodidae) egyetlen képviselője. Kelet-európai elterjedésű, a Magyar-Alföldön szigetszerűen él. Ugyanilyen elszigetelt és valószínűleg nagyon kis populáció él Ausztriában a Fertő (Neusiedlersee) közelében.

Az erdei cickányok főleg szaglásuk alapján tájékozódnak
A csíkosegeret hazánkban nagy természettudósunk, Petényi János találta meg 1843-ban, amikor Tiszaföldvár közelében sikerült egy példányt kézre kerítenie. Később a Fejér megyei Felsőbesnyőn újabb példányok kerültek elő, majd az Alföld több pontján, egyebek mellett Gyula és Nagykáta környékén, ezenkívül Csepelen fogtak csíkosegeret. A köpetvizsgálatok során Apaj-pusztán a kuvik segítségével találtam néhány koponyát és állkapcsot, majd a gyöngybagoly segített, és ezzel a Hernád völgye is feliratkozott a csíkosegér-lelőhelyek sorába.
Alföldi elterjedésének tisztázását nagyban segítették Vásárhelyi kutatásai, akinek ezzel kapcsolatos élményeit személyes elbeszéléseiből is ismerem. Amikor példányokat próbált fogni, Vásárhelyi a csapdázás hagyományos módszereivel próbálkozott, de hiába kínált fel bármilyen csalit, szalonnát, diót, almát, nem sikerült csíkosegeret fognia. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve a szántó parasztemberekkel kötött szövetséget, és maga is órákon át ballagott az ege után, lesve a rögök közül kiforduló állatokat. Sikerült egy-két érdeklődő embert betanítania, akik megfelelő díjazás ellenében szántás közben szívesen egerésztek. Az első fogott példányokért egy pengőt fizettek, ami akkor nagyon nagy pénz volt. Eleinte persze „ömlesztve” kapta a legkülönbözőbb fajokat, de viszonylag rövid idő alatt valóságos „csíkosegér-specialistákat” képzett ki. Az állat felismerését segítette, hogy a föld alól kikerülve jellegzetes szökkenésekkel (szöcskeegér!) igyekezett menekülni.
Azóta, mint már említettem, megfogták a csíkosegeret Kelet-Ausztriában is, az elsőt 1939. május 2-án a Weiden és Podesdorf között húzódó legelőn. Ottani előfordulása nem meglepő, hiszen a sztyepp jellegű területek utolsó nyúlványai éppen a Fertő tó közelében terülnek el.
A csíkosegér testhossza 55–69 mm, farokhossza 68–85 mm, súlya 8–15 gramm. Bundája szürke, sárgás árnyalattal, fejtetőtől kiindulva a hát középvonalában egészen a faroktőig fekete csík húzódik, ezt mindkét oldalán világos, sárgásszürke csík szegélyezi.

A keleti elterjedésű csíkosegér néhány helyen hazánk alföldi területein is előfordul

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi