Vadon élő „háziállatok”
Vadon élő „háziállatok”
Ahhoz, hogy életben maradhasson, minden állatnak alkalmazkodnia kell környezetéhez. E tekintetben napjainkban kétségkívül az ember és az emberi tevékenység jelenti a legnagyobb kihívást az állatok számára.
Akadtak fajok, amelyek már korábban feladták, nem bírták a versenyt, és időközben el is tűntek a természet nagy színpadáról, mások viszont épen ellenkezőleg, szélsőségesen alkalmazkodva a nem egyszer merőben megváltozott körülményekhez, hatalmasan megnövelték állományaikat.
Ha szétnézünk az urbanizált környezetben, városon, falun vagy a tanyákon, a kutyák, macskák, lovak, tehenek, bégető birkák, kotkodácsoló tyúkok és a csattogó kanári mellett mindenütt megtaláljuk az emberi környezetben „vadon” élő állatokat is. Akadnak közöttük szélsőségesen alkalmazkodott fajok, amelyek talán már el sem tudnák képzelni életüket az épületek nélkül. A gyöngybagoly vagy a sarlósfecske hazánkban gyakorlatilag kizárólag templomtornyokban, fali zugokban nevelik fiókáikat, a füstifecskepárok az istálló gerendáin, a békésen kérődző tehenek feje felett építik fészkeiket, míg a fehérhátú molnárfecskék az ereszaljához ragaszkodnak. A házi egér és a házi patkány a nevében viseli élőhelyét, a főváros budai kertjeiben estefelé sokfelé indul portyázni a sün, az erdőhöz közelebb eső részek utcáin éjszakánként vaddisznókat világítanak meg az autók reflektorai, és a veteményeskertekben, a féltve őrzött palánták alatt szorgos munkával készíti járatait a bársonyosan fekete bundájú vakond.
A sün az erdőben, a nyílt területeken és a nagyobb kertekben egyaránt otthon van
Alábbiakban azokról az emlősökről lesz szó, amelyek az ember környezetében élve már afféle „tiszteletbeli háziállatoknak” tekinthetők, illetve azokról, amelyek több-kevesebb rendszerességgel megjelennek, de meg is telepedhetnek a házakban, kertekben, udvarokon. Egyeseket örömmel látunk, másokat az emberi önzés a legszívesebben talán ki is irtana a föld színéről. De szerencsére nem hagyják magukat. Itt vannak, néha eltűnnek, de csak azért, hogy aztán újra jöjjenek, nem lehet „leírni” őket, ha akarjuk, ha nem, számolnunk kell velük.
A bőséges táplálék vonzza a rágcsálókat
