Közép-európai ritkaságok
Közép-európai ritkaságok
Az egyik ilyen lepkefaj a magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii). Ez az állatot először Diószeghy László, Erdélyben élt magyar festőművész és szenvedélyes amatőr lepkész fedezte fel, és az új faj felismerésében és leírásában neki segítséget nyújtó Schmidt Antalról, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori lepkész-kutatójáról nevezte el. Eleinte az Alföld keleti peremkerületein, Borosjenő és Temesvár környékén találták meg, életmódját Temesvár környéki vizsgálatai alapján König Frigyes írta le. Később kiderült, hogy erdőssztyepp jellegű száraztölgyesekben sokfelé megvan, de a leggyakoribb az Alföld délkeleti részének egyes pusztai tölgyeseiben, ahol bőven nő mezei és tatár juhar (Acer campestre, A. tataricum). Ezek a fő tápnövényei, de a hernyó tölgyön is megél. Sokáig a tavaszi fésűsbaglyokkal (Orthosia) egyazon nembe sorolták, csak legújabban tűnt ki, hogy azoktól eltérő rokonságú. Kevésszámú rokon faja Délkelet-Ázsiában él. Nagyon sajátos elterjedésű faj: a Kárpát-medencén kívül csak a Balkán-félsziget néhány pontján találták meg, orvosi kocsord (Peucedanum officinale) és a réti őszirózsa (Aster punttaus) az állományalkotó. Noha a társulásalkotó növényfajok viszonylag nagy elterjedésűek, hasonló társulások a Kárpát-medencén kívül Közép-Európában másutt sehol sincsenek. Megvannak viszont a dél-oroszországi–ukrajnai erdőssztyeppövezetben, keskeny sávban egészen Dél-Szibériában az Altaj előteréig. Ennek a magaskórós szikes erdei rétnek a rovarvilág számára a rovarvilág számára töbszörös jelentősége van. enne a virágok zöme akkor nyílik, amikor másutt már kevés a nektárforrás. A lepkéken és hártyásszárnyúakon kívül még igen sok poloska és légy is táplálkozik a magaskórós fészkes és ernyős növényeken. A kocsordon sokszor tömeges a főleg dél-európai elterjedésű csíkos poloska (Graphosoma itlaicum) és több gyümölcspoloska (Carpocoris)-faj. A réti és az aranyfürt-őszirózsán (Aster linosyris) iszap-őszirózsán (Aster linosyris) iszaplegyek (pl. Helophilus vittatus) tömege táplálkozik. A magasra nyurgult kórókon pedig az ún. thamnobiont életformájú egyenes szárnyú rovarok élnek, pl. a közönséges és a déli repülőszöcske (Phaneroptera falcata, Ph.)
A nagy sziklabagolylepke alföldi szikeserdeink tisztásainak jellemző, védett lepkefajta
A nőstény lepke petéit a kocsord elszáradt tőlevelei alá tojja, a kikelő fiatal hernyók kora tavasszal innen fúrják be magukat a föld alatti növényi részekbe. A hernyó növény mellett járatokat készít, amelyen keresztül mindig a felszínre löki az ürüléket. A hernyó jelenlétét tehát a kocsord a növények tövei mellett látható, kráterszerű hernyóürülék-kupacok árulják el. Bár az élőhely tavasszal gyakran víz alá kerül, ezt a hernyók jól átvészelik. Nyár derekára bábozódnak be, s a lepke – időjárási viszonyoktól függően – augusztus közepétől október közepéig rajzik. Nappalra a szikes talaj repedéseibe rejtőzik el, alkonyatkor felkapaszkodik a tápnövény ernyőire; itt megy végbe a párosodás is.
Más bagolylepkefélékhernyói az őszirózsákon táplálkoznak. Főleg kora ősszel találkozhatunk velük, mivel rendszerint a virágokat és az értetlen terméseket, magvakat fogyasztják. Világos alapon sárga-fekete foltos a vonalkás csuklyásbagoly (Cucullia tanaceti) hernyója, zöld-sárga csíkos az őszirózsa-csuklyásbagolyé (Cucullia asteris).
V. Z.
