Tápláló lombkorona

Full text search

Tápláló lombkorona
A rovarvilág számára a cseres-tölgyesek és a melegkedvelő tölgyesek igen kedvező, sokrétű életfeltételeket nyújtanak. Közülük az egyik legfontosabb tényező: az elegyes és két szintre bomló lombkorona. Uralkodó benne a kétféle tölgy: a kocsánytalan és a csertölgy (Quercus petraea, Q.cerris), de különösen meszes alapkőzeten nagyon elterjedt a molyhos tölgy közeli rokona, az olasz tölgy (Q. virgiliana) is.

A gyapjaslepke hernyója főleg elegyetlen tölgyesekben okoz súlyos tarrágásokat
Elegyfaként az alacsonyabb lombkoronaszintet alkotó fák; a virágos kőris – Fraxinus ornus (főleg nyugaton), a mezei juhar (Acer campestre), a mezei szil (Ulmus minor), a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a berkenyék (Sorbus spp.) jelentősebbek. Nyilvánvaló, hogy ilyen viszonyok között a lombfogyasztó rovarközösség is igen változatos összetételű. A három uralkodó, lombfogyasztó hernyójú lepkecsoport: az araszolók (Geometridae), a púposszövők (Notodontidae) és a bagolylepkék (Noctuidae), de más csoportokból is akad néhány jellegzetesen tölgyön élő, melegigényes faj. Ilyenek pl. a pihésszövők (Tetheidae), amelyek közül a két rokon faj egyike: a vörösgalléros pihésszövő (Achlya ruficollis) kor tavasszal, fajtársa, a tölgypihésszövő (A. diluta) pedig ősszel rajzik. Jellegzetesen a meleg-száraz tölgyesek lakója a hatalmas termetű, barnás okkersárga színű tölgyfaszender (Marumba quercus), amelynek fesztávja eléri a 12-13 cm-t. Jó ujjnyi méretű, halványzöld hernyójának farán ívelt szarvszerű nyúlvány van. Tölgyeseinkben ősszel sokfelé gyakran a vörhenyes gyapjasszövő (Eriogaster rimicola).
Tölgyeseink másik, időnként a gyapjaslepkéhez hasonló méretű károkat okozó faja a tölgy zöld sodrólepkéje. (Tortrix viridana). Különösen ha akorra a tavasz a tölgy lombfakadása előtt meleg és száraz, akkor jelentkezik óriási tömegben. A petékből kikelő fiatal hernyók a tölgy rügyeibe furakodnak be, tehát már a rügyk egy részéből sem bomlanak ki a levelek, legfeljebb súlyosan károsodott, eltorzult formában. Lombfakadás után a hajtásvégeken elhelyezkedő leveleket a hernyók összeszövik, összesodorják, innen kapta a lepke is a nevét.
A száraz meleg tölgyesek másik, időnként tömegessé váló faja a búcsújáró lepke (Thaumetopoea processionea). Hernyói nappal százával bújnak össze egy közös hernyófészekbe, majd alkonyatkor a szövedéket elhagyva „menetoszlopban” vándorolnak a tölgyek lombkoronájába. A hernyók lombfogyasztó tevékenysége júniusban éri el a maximumát, majd az érett hernyók szövedékben begubóznak, s a lepke július végére, augusztus elejére repül ki a bábból. Mivel a búcsújáró lepke hernyóinak hátán, a szőrök tövén méregmirigyek találhatók, a hernyók szőre a bőrre kerülve vagy a bőrbe beletörve csalánkiütés-szerű gyulladásokat okoz. Ismerünk eseteket (a 60-as évek elejétől), amikor – az egyébként helytelenül időzített – fakitermelési munkákat júniusban azért kellett leállítani, mert az erdészeti munkások tömegesen kerültek táppénzre búcsújáró hernyó okozta bőrgyulladás következtében.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi