Ha a szárazföld meghódításában a kétéltűek tették meg az első lépést, akkor a hüllők voltak azok, amelyek a gerinces állatok közül tökéletesen alkalmazkodtak hozzá, és egész életük folyamán véglegesen elszakadtak a víztől mint közegtől. A kétéltűekkel ellentétben már szaporodásuk sem kötődik a természetes vizekhez, patakokhoz vagy tavakhoz; vékony, képlékeny, meszes héjú tojásaikat meleg szárazföldi helyekre, homokba, avarba rakják, és kikelésüket a nap melegére bízzák.
Az embrió fejlődése a folyadékkal telt magzatburokban megy végbe. Egyes fajaik elevenszülők, utódaik az anyaállat testét elhagyva azonnal képesek az önálló életre. Későbbi fejlődésük során sem kötődnek a vízhez, bár vannak fajok, amelyek vízi életmódot folytatnak. A kétéltűek lárváival szemben azonban kopoltyújuk még fiatalkorban sincsen, a vízbe legfeljebb táplálkozás vagy védekezés céljából vonulnak. A hüllők kültakarója száraz, elszarusodott hám, többnyire kemény pikkelyek vagy nagyobb pajzsok, esetleg elcsontosodott szarupáncél borítja. A bőr mirigyekben szegény, de színsejtekben gazdag, ami egyes fajoknál élénk színváltoztató képességgel párosul. A szarupikkelyekkel borított kültakaró fontossága a kiszáradás ellen nyújtott védelemben rejlik, ez is a szárazföldi élethez való teljesebb alkalmazkodás egyik eszköze.
Szársomlyó-hegy, a haragos sikló egyik utolsó élőhelye
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.