Kék szárnyú fészekrabló
Kék szárnyú fészekrabló
A szajkó közismert fészekrabló, rendszeresen fosztogatja például a kora tavasszal költő őszapók otthonait. Szétszaggatja a sok munkával megépített művészi fészket, és egymás után hordja el a fiókákat. Érdekes viszont, és ez más ragadozó hajlamú madárnál is megfigyelhető, hogy a fészke közvetlen közelében nem zsákmányol.
Nem egyszer nőttek fel már énekes- és feketerigó-fiókák alig néhány méternyire a lakott szajkófészektől. A madár tehát ösztönösen vigyáz arra, hogy otthona környékét a mindig nagy lármával járó fészekrablással el ne árulja.
A szajkó növényi táplálékot is fogyaszt, sőt vannak időszakok, amikor szinte teljesen vegetáriánus életet él. Ősszel bárki megfigyelheti, amint a makkot gyűjti. Rendszerint többen is járnak egyetlen fához. Ha közelre viszik, egyszerre csak 1-3 makkot vesznek fel, de ha messzire, néha akár 5–8 kilométernyire kell repülniök, a makkok nagyságától függően annyit gyömöszölnek a torokzacskójukba, amennyi csak belefér. Az 5-7, néha akár 10 makk mellett végül még a csőrükbe is kapnak egyet, és így repülnek az erdőnek arra a részére, ahol eldugdossák őket. Leszállnak a földre, néhány erős csőrvágással kis lyukat vájnak az avarban, egy makkot belepottyantanak, majd néhány oldalazó csőrmozdulattal szépen betemetik. Utána kicsivel odébb elrejtik a következőt, és így tovább valamennyit. Egy-egy gazdagon termő fáról vagy facsoportból néha csapatosan hordják a makkot, külföldi adatok szerint az így elrejtett, nyugodtan mondhatjuk: elültetett makkok száma 200 000–300 000 között mozoghat. A körülbelül szeptembertől november elejéig tartó időszakban egyetlen madár 3000 darab, azaz kb. 15 kg makkot szállíthat el. A rejtekhelyet télen és később, a kora tavaszi időszakban a szajkók rendszeresen felkeresik. Valószínűleg nem csak a talaj jellegzetességei alapján tájékozódnak, mert megfigyelték, hogy 40 cm-es hótakaró esetén is habozás nélkül a megfelelő helyre szálltak, és ki is szedték a hó alatt rejtőző csemegét. Holland adatok szerint 16%-át találják meg újra, de még ha többet fogyasztanának el a tél folyamán, akkor is nagyon sok marad a földben és csírázhat ki a következő évben. A szajkónak fontos szerepe van az erdők természetes felújulásában.
