Az építőművész
Az építőművész
A Balaton partján vagy a halastavi gátakon járva gyakran halljuk a függőcinege „ciii” hívogatóját. Az apró madárka szemén át széles, fekete csík húzódik, fejtetője és tarkója szürke, vállai szép gesztenyeszínűek. Rövid, hegyes csőre van.
A függőcinege készíti talán a legművészibb fészket a hazai madárvilágban. A hím lehajló fűzfaágon, rendszerint a víz felett kezdi építeni zacskó alakú otthonát, közben rendszeresen énekel, így igyekszik a tojót magához csalogatni. Ha ez sikerül, együtt fejezik be a fészek építését, de mire a tojó lerakta 5–7 tojását, a hím már odébbáll, és esetleg alig száz méternyire onnan új fészek építésébe és újabb tojó csalogatásába kezd. A kikelő fiókákat a tojó egyedül neveli fel, a hím pedig, ha szerencséje van, egy szezonban háromszor is házasságot köthet. Javára szól, hogy néha valamelyik párjánál eteti is a fiókákat.
A függőcinege fészke tulajdonképpen egy vékony ágon lefelé csüngő ovális zacskó, csőrszerű bejáróval. Szövőanyagként növényi rostokat – főként a csalán és a komló rostjait – használja, a fészek falába pedig egyebek mellett a nyárfa pihéjét, nádbugadarabkákat, a gyékény buzogányának pihéit, és ha erre módja van, birkagyapjút dolgoz bele. A szegedi Fehér-tó mellett figyelték meg, hogy a függőcinegék rendszeresen a közelben legelő birkanyájhoz jártak gyapjút „lopni”, és abban az évben a halastavak mentén néhány, majdnem tiszta fehér, gyapjúból készült függőcinege-fészek is épült.
A fészek egy-négy hét alatt elkészül. Nagy szerepet játszik az időjárás, de az is, hogy a madaraknak milyen messzire kell repülniük építőanyagért. Ha a vízparton nincsenek költésre alkalmas fűzfák, a függőcinegék szükségből nyár- vagy akácfákon is építkeznek. A hazai állomány legalább egy része ősszel Dél-Európába vonul, de valószínűleg hozzánk is érkeznek északabbról függőcinegék, mert a téli nádasokat járva rendszeresen lehet találkozni kis csapataikkal.
A dankasirály nagy telepeken fészkel
