Földtudományaink elkülönülése (Hevesi Attila)
Földtudományaink elkülönülése
(Hevesi Attila)
(Hevesi Attila)
A török kiűzésével új korszak kezdődik a Kárpát-medence földjének megismerésében. Az egyre pontosabb országleírások Bél Mátyás munkásságában összegződnek, akinek Mikovinyi Sámuel, a kor egyik legnevesebb térképésze a munkatársa. A 18. századtól kezdve a magyar utazók is mind tevékenyebb szerepet játszanak a távolabbi földrészek megismerésében, s ugyanekkor megkezdődik a mai értelemben vett földtudományok elkülönülése. A leíró korszak egyik legnagyobb szabású összegzése a múlt század második felében Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkája.
A török kiűzése után, az 1680-as évektől a 18. század derekáig sorra születnek az egyre pontosabb térképek, ország- és vidékleírások (lásd a következő fejezetben). Szerzőik közül – a teljesség igénye nélkül – Hevenesi Gábort, Luigi Ferdinando Marsigli-t, ifj. Buchholtz Györgyöt, Bél Mátyást és Mikovinyi Sámuelt kell kiemelni.
A Nagyszombatban, majd Bécsben és Grázban tanító jezsuita, Hevenesi Gábor (1656–1717) 1689-ben – Magyarország áttekintésének és közigazgatásának újjászervezését is elősegítendő – kiadja 50 vármegyét és 31 királyi várost ábrázoló „Kis magyar atlasz”-át (Parvus Atlas Hungariae), amely 2605 hegység és 110 folyó nevét tünteti föl, minden eddiginél pontosabban (lásd még a következő fejezetben). A Kárpát-medence részletes katonai föltérképezése és az ezáltal szerzett földrajzi, ásvány- és kőzettani megfigyelések közreadása (Danubius-Pannonico Mysicus, 1726) az olasz, de évekig itt dolgozó Luigi Ferdinando Marsigli érdeme.
Bél Mátyás és köre
A földtudomány széttagolódásának kezdetei
Kimagasló eredmények a 18–19. század fordulóján
A 19. század első fele
