Kimagasló eredmények a 18–19. század fordulóján

Full text search

Kimagasló eredmények a 18–19. század fordulóján
A hazai földtudományoknak a 18. század második felében megkezdődött fejlődése a 19. század fordulójára hozza meg igazi eredményeit. Ezek egyike – az önálló ásvány- és kőzettan korábban említett megszületése mellett – a természetföldrajzi szemlélet kialakulása.
A korszerű földtani alapokra, főleg Torbern Olaf Bergman hegységosztályozására támaszkodó, oknyomozó természetföldrajz Magyarországon Mitterpacher Lajos, a pesti egyetem tanára „Physikalische Erdbeschreibung” című 1789-ben megjelent munkájától számítható. E remek könyvnek a folyóvizek felszínalakító tevékenységéről (völgyvésés, feltöltés, szakaszjelleg) szóló fejezetei a kor színvonalát messze meghaladják. Hatása három igen kiváló magyar szerző, Szabó János (1803), Varga Márton (1809) és Katona Mihály (1823) munkásságát is meghatározza; közülük Szabó János elsőként ismeri fel a Földön a folyómenti párkánysíkok (teraszok) létét, sőt kialakulásukat is szemléletesen és szakszerűen magyarázza. (Több mint fél évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy e formát külföldi tudósok – Ludwig Rütimeyer [1869], Albert Heim [1878] – nyomán világszerte is „fölfedezzék”.)
A „tudományos fölvilágosodás” másik két földtudományi csúcsát Kitaibel Pál (1757–1817) és Zipser András (1783–1864) munkássága jelenti. Növény-, ásvány- és kőzetgyűjtő útjain Kitaibel a Kárpát-medence földtani fölépítéséről minden addiginál alaposabb, sokrétűbb ismereteket szerzett. Bár utóbb elvitatták tőle, nagybörzsönyi ércekből ő írta le először az addig ismeretlen tellúr nevű elemet. Tomtsányi Ádámmal elsőül adott ki földrengés-erősségi térképet az 1810-es móri földlökésekről. 2948 ásványból és 772 kőzetből meg ősmaradványból álló gyűjteményének rendezésére sajnos nem futotta sem az ő, sem az utódok idejéből, s az a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárában, a hozzá tartozó jegyzetek javával együtt, 1956 októberében megsemmisült. Kitaibel hatalmas földtudományi ismeretanyagáról így csak a Mátráról és Magyarország vízrajzáról írott könyvei (1799, illetve 1829) tanúskodnak.
Zipser András 1817-ben abc-rendben ismerteti Magyarország akkori bánya- és ásvány-előfordulási helyeit (258), s ezek ásványait. Igen alapos könyve csaknem fél évszázadig a hazai ásványtan alapmunkája. Ő maga később a Magyarhoni Földtani Társulat megalakításának (1848-1850) egyik előmozdítója.
1818-ban, főleg Zipser András említett könyvét használva, ásvány- és földtani tanulmányutakat tesz a Kárpát-medencében François Sulpice Beudant (1787–1850), a kor egyik legjelesebb szakembere. Remek terepi figyeléseit, vizsgálatait négykötetes munkában, 1822-ben teszi közzé Párizsban. Ennek záró darabja 47 csudaszép színes földtani metszetet tartalmaz Magyarország felvidéki és dunántúli tájairól, s benne találjuk meg a Kárpát-medence, valamint a Balaton-felvidék első, szintén színes földtani térképét, továbbá Selmecbánya környékének fekete-fehér földtani vázlatát is.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi