Az Erdélyi-medence nagy része az eggenburgi korszakban kiemelkedett. Ezt követően az üledékképződés viszonylag kis területre, a medence északnyugati-északi peremére korlátozódott. A Dés (Dej) és Beszterce (Bistriţa) közötti sávban képződtek az ottnangi-kárpáti korú Almáshidai (Hida) rétegek: tengeri és csökkentsósvízi homokkő, konglomerátum, homokos kavics, homokos kőzetliszt. A formáció alsó része deltaüledék, felső részében a szemcsenagyság lecsökken és a tengeri jelleg kifejezettebbé válik. A képződmény vastagsága átlagban 1000 m, délen, Kolozsvár mellett 300–600 m, míg északon, a Kővár-hegység vidékén 1500 m is lehet.
Az Almáshidai rétegek felfelé meszes, globigerinás márgába mennek át (Csicsószentgyörgyi [Ciceau Giurgeşti] rétegek), amely az alsó- és középső-miocén határképződménye.
Bár az Almáshidai rétegek ismeretlenek az Erdélyi-medence délebbi részén, mélyfúrásokból 100–200 m közötti vastagságban szárazföldi kárpáti konglomerátumot, durvatörmelékes kőzeteket és vékony márgapadokat írtak le pl. Marosvásárhely vagy Nagyszeben aljzatában.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.