A szarmata korszak
A szarmata korszak
A szarmata üledékek jellege nagy vonalakban olyan, mint a bádenieké: a sekélyvízi lerakódásokban gyakori a mészkő, a mélyebb tengerrészekben márga vagy aleurit rakódott le. Utóbbiakat helyenként homok tagolja.
A bádenit követő szarmata korszakban véglegesen megkezdődött a kialakulóban lévő Pannon-medence vizeinek elzáródása a világtengerektől. Időnként, szűk szorosokon keresztül még helyreállt az összeköttetés a Földközi-tengerrel, de ilyenkor is sok-sok áttétellel, minden bizonnyal a Keleti-Paratethysen, vagyis a mai Fekete-tenger medencéjén át. Maga a Szarmata-tenger (illetve időnként tó, amikor az elzáródás teljes volt) hatalmas területeket foglalt el a Bécsi-medencétől az Aral-tó vidékéig. A Kárpátokat ekkor még mindig tengerszorosok törték át, s a Kárpátok körül, a mai Dél-Lengyelországban is nagy területet borított víz.
A szarmata mészkő egyik szép, természetes feltárása Bia mellett
A szarmata tenger élővilága ugyanakkor már csak halvány visszfényét mutatta az egykori, bádeni tenger gazdaságának. Néhány tucat puhatestű, egyetlen rákfaj jellemzi, hiányoznak a tüskésbőrűek, a cápák. A víz sótartalma a mai Fekete-tengeréhez hasonlóan 10–12 ezreléknyi lehetett, de élővilága sokszorta szegényesebb volt annál. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy az időnkénti összeköttetés a Földközi-tengerrel sokkal bonyolultabb volt – számos, sósabb és kevésbé sós medencén át –, mint ma a Fekete-tenger kapcsolata a Márvány-tengeren át.
A medence vize egyes részein időnként besűrűsödött, túlsós öblök, lagúnák keletkeztek. Az éghajlat általában meglehetősen meleg és időnként viszonylag száraz lehetett, amire jó bizonyíték, hogy Zsámbék környékén egy fúrásban gipszrétegeket találtak. Szintén sok gipsz képződött, majd részben kén is keletkezett belőle Dél-Lengyelországban.
Az élővilág jellegzetes tagjai a bádeniben is gyakori Cerithium nevű csigák voltak. Ezek ugyan rendes sótartalmú tengerekben is gyakoriak, de nagyon jól tűrik a víz sótartalmának változását, ezért ilyenkor – legtöbb versenytársuk kipusztulása miatt – elszaporodnak. Az általuk alkotott üledékeket sokáig Cerithium-rétegeknek nevezték.
A szarmata korszak idején tovább folytatódott a medence erős tektonikai feldarabolása, újabb árkos mélyedések keletkeztek, mások tovább mélyültek. A szarmata tengerágak pontos elhelyezkedése a mélymedencék, főleg az Alföld területén még nincs tisztázva. A Kárpátok körül, főleg az északkeleti és keleti oldalon még takarók képződtek; a paleogén flisképződmények szarmata rétegekre tolódtak rá több tíz kilométer szélességben.
A korszak gazdasági jelentőségéből igazán csak az építőkövek érdemelnek említést. A régi Pest-Buda nagy része például Kőbányán, a Tétényi-fennsíkon és Sóskúton fejtett mészkőből épült. A követ sokszor felszín alatti bányákban vágták; ezek egy részét ma pincének használják, más részük azonban komoly problémát jelent, beomlással fenyegetve a felettük lévő épületeket. Zsámbék mellett egy helyen középkori fejtő található; itt alig egy méter magas, ma már sokszor csak hason kúszva bejárható üregekből termelték ki egyetlen vékony szint kövét. Belőle épülhetett a zsámbéki templom is: az építőmester igényeinek talán csak ez az egy réteg felelt meg.
