Az újabb neogén (Müller Pál)
Az újabb neogén
(Müller Pál)
(Müller Pál)
A középső-miocén vége felé a tengerágak egy kissé sós vizű tóvá, a Pannon-tóvá alakultak. Ennek vizében rendkívül gazdag élővilág tenyészett, amely – tengeri és édesvízi elődökből – helyben fejlődött ki. E tó fokozatosan feltöltődött, és a pliocén elejére, mintegy 5,4 millió évvel ezelőtt eltűnt. 5,4–2,4 millió évvel ezelőtt, a pliocénban a Kárpátok között már szárazföldi környezetet találunk, csupán néhány kisebb tómaradvánnyal a legdélebbi részeken. Rövidebb időre valóságos sivatagi klíma köszöntött be.
A bádeni korszakot követő szarmata korszakot (illetve az ezen idő alatt képződött kőzetek összességét, vagyis az emeletet) még a múlt században a szarmata népről nevezték el. A szarmaták a Krisztus születése körüli időkben egy, a Fekete-tengertől északra eső területeken élő nomád nép voltak. A Fekete-tenger környékén régóta ismertek az ausztriai és magyarországi lerakódásokhoz hasonló üledékek, hasonló faunával. A szarmata emelet nagyon jól felismerhető, lehatárolható jellemző élőlények maradványai alapján, amelyek csak itt találhatók (endemikusak). Az emeletet – elsősorban puhatestű-maradványok alapján – két részre, a kozárdi és a tinnyei alemeletre osztják.
