Magyarországi eocén (Nagymarosy András)
Magyarországi eocén
(Nagymarosy András)
(Nagymarosy András)
A mai Magyarország legjelentősebb paleogén üledékgyűjtőjét, a Budai Paleogén medencét jellegzetes, ún. budai típusú kifejlődés különbözteti meg a többitől: sekélyvízi képződményei között barnakőszéntelepeket, számos nagyforaminiferát tartalmazó vastag biogén mészkőrétegeket találunk, amelyek az Erdélyi-medence kivételével a többiben nem, vagy csak igen ritkán fordulnak elő.
A Budai Paleogén medence képződményeinek határát észak felé a Rába- és az Ógyalla-Diósjenő szerkezeti vonalak, tőlük keletre a Gömör-Szepesi-érchegység, dél felé pedig a Balaton-vonal és a Zágráb–Zemplén vonal jelölik ki. A medence lényegében tehát a mai Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység területét foglalja magába.
A Budai Paleogén medence paleogén képződményei egyetlen nagy üledékciklus termékei. Ez az üledékciklus a déli-délnyugati irányból érkező transzgresszió (tengerelöntés) hatására legkorábban a Zalai-medencében és a Déli-Bakonyban kezdődött, a középső-eocén lutéciai korszakának elején. Az északkeleti irányba haladó transzgresszió végül a felső-eocén priabonai korszakában érte el a Budai-hegység és a Duna bal parti rögeinek vonalát, később a Bükkalját.
Ez idő alatt az egykori világtengerekkel való összeköttetést mindvégig az ún. Szlovéniai-korridor (tengeri átjáró) képviselhette. A Déli-Alpok előterének mediterrán üledékgyűjtőivel való kapcsolatot üledékföldtani analógiák és a tengeri élővilág provinciáinak hasonlósága bizonyítják.
A paleogén üledékciklus egyszerűsített kőzetrétegtani vázlata a Budai Paleogén medencében (Tari Gábor nyomán).
1 – szárazföldi homokkő, agyag,
2 – kőszéntelep,
3 – sekélytengeri homokkő,
4 – anoxikus agyag,
5 – mélyvízi márga turbiditekkel,
6 – mélytengeri aleurit,
7 – sekélytengeri mészkő
