Tisza-mikrolemez

Full text search

Tisza-mikrolemez
Határa északon a Közép-magyarországi, majd a Szamos- vagy Észak-erdélyi-vonal mentén a Közép-Dunántúli-, a Bükki- és a (kérdéses) Zempléni-egység, keleten és délkeleten, az Erdélyi-medence nyugati peremén és a Maros-vonal mentén a Középső-Dacidák (Bukovinai-, Szupragéta-takarók), délen pedig a Vardar-öv és a folytatásába eső Száva-vonal mentén a Belső-Dinaridák. Kristályos aljzata Magyarországon csak a kis kiterjedésű Mórágyi-dombságon, Horvátországban a szlavóniai szigetrögökben (Moszlavinai-hegyek, Papuk, Psunj) bújik a felszínre, Romániában azonban az Erdélyi-középhegység északi, nagyobbik részén kiterjedt, 1800 m fölé nyúló hegyvidéken tanulmányozható.
Az alpi szerkezetalakulás során már egységes Tiszai kristályos aljzatot öt nagyobb prealpi egységre osztjuk: 1. Mecsek–Észak-alföldi- és Közép-alföldi–Bihari- (ún. parautochon-) öv; 2-3-4. Szeged-Békés–Béli (Kodru)-, Nagybihari (Biharia)– Aranyosfő (Arieşeni)-, és Aranyosbányai (Baia de Arieş)- takarórendszerek; 5. Szlavónia-Drávai szerkezeti egység. Az eltérő kristályos aljzatú és prealpi fejlődésű egységek ma alpi áttolódási síkok mentén érintkeznek.

Magyarország szerkezeti térképe (Kovács Sándor, Szederkényi Tibor és társaik nyomán, 1995) 1 – Harmadidőszakinál idősebb kőzetek a felszínen; 2 – Flis-öv; 3 – Axios/Vardar és rokon Neotethys óceáni medencék déli (Dél-alpi-Dinári) selfjéhez kapcsolódó alpi átfedő sorozatok; 4 – Axios/Vardar és rokon óceáni medencék északi (Kelet-alpi–Kárpáti-) selfjéhez kapcsolódó alpi átfedő sorozatok; 5a – Alpi ofiolitok (Pelsonia és Penninikum); 5b – Pre-alpi ultrabázisos kőzetek, eklogit, amfibolit (Tisza-mikrolemez); 6 – Variszkuszi utáni, felső-karbon, antracittelepes átfedő sorozat (Zempléni-mikrolemez) és a Tisza-mikrolemez DNy-i része); 7 – Variszkuszi „átfedő”-típusú (self) képződmények (variszkuszi metamorfózis nélkül, vagy csak nagyon kis fokú variszkuszi metamorfózissal, valamint a devonban karbonátokkal, Kelet-alpi és Pelso-lemez-egységek); 8 – Variszkuszi közepes fokú metamorfit összlet; 9 – Variszkuszi alacsony és nagyon alacsony metamorf fokú, uralkodóan sziliciklasztos összlet (Tisza-mikrolemez); 10 – Kontinensütközéssel egyidős granitoidok (migmatitos összlet); 11 – Kontinensütközést követő granitoidok (benyomulások); 12 – Nincs fúrási adat az újharmadidőszak előtti medencealjzatra
1. A Mecsek-Bihari parautochton egységet a Drávai-egységtől a Sellye-Kadarkúti-vonal, a Szeged-Békés-Béli-takarórendszertől pedig annak bácsalmás-sarkadkeresztúri takarófrontja választja el. Az Erdélyi-középhegységben (Királyerdő-Bihar-Nagyhavas-Meszes-Réz) hatalmas tektonikai félablakban bukkan elő az őt három oldalról övező Béli (Kodru)- takarórendszer alól.
Legidősebb képződményei az erőteljes variszkuszi polimetamorfózis ellenére keskeny (5–10 km-es) sávban jól nyomozhatók: a Mecsekalja-vonal menti ultrabázisos eredetű kinyíródott takaróroncsoktól (Helesfa, Gyód, Ófalu) a duna-tisza-közi Szank és a Körösök menti Szarvas-Szeghalom eklogitjain át Erdélyig húzódik. A Gyódi szerpentinit kiinduló kőzetanyaga a kaledóniai óceáni aljzat harzburgit-dunitje lehetett; csaknem függőlegesen álló gyökértelen, 5–7 km hosszú, több száz méter széles, lapos lencseszerű testekbe nyírva húzódik a dél-dunántúli aljzatban. Egyetlen magyarországi felszíni előfordulása az ófalui Aranyos-völgyben bukkan elő.
A Délkelet-Dunántúl, illetve az Alföld aljzatából leírt Görcsönyi és Szeghalmi eklogit képződményei amfibolit-amfibolgneisz-összleten belül fordulnak elő (amely emlékeztet a Tátrikum mélyebb egységeiből ismertetett Leptit-Amfibolit formációhoz). Eredetileg tholeiites, felnyíló ívmögötti medencéhez kapcsolódó bazaltlávából és piroklasztitból nagy (10–12 kbar) nyomáson és viszonylag kis (400–450 °C) hőmérsékleten, szubdukciós övben keletkeztek. Az alább bemutatandó, fiatalabb Mórágyi gránit rokon eredetű amfibolitzárványainak 400–440 millió éves kora arra utal, hogy e szerpentin-amfibolit-eklogit-vonulat egy ősi, utólag szétdarabolt kaledóniai varrat- (szutura) zónát képvisel.
A Mecsek-Bihari parautochton kristályos aljzata azonban elsődlegesen a variszkuszi hegységképződés alsó-karbon, szudétai szakaszában 330–350 millió éve alakult ki hatalmas vastagságú, bázisos és savanyú vulkanitokkal tarkított grauvakke-finomtörmelékes üledékösszletből. A közepes nyomású (5–7 kbar) és hőmérsékletű (500–570 °C), Barrow-típusú kőzetátalakulás eredményeként gránát-, staurolit-, disztén- és szillimanit-tartalmú paragneisz és csillámpala keletkezett. E metamorfózist a Mecsekalja-öv mentén és a Mecseki-alzóna dunántúli részén alacsony (3–5 kbar) nyomású, magas (550–650 °C) hőmérsékletű andalúzitos-biotitos felülbélyegzés követte.

A Helesfa H-1 és H-2 jelű fúrásokkal feltárt szerpentinit (Fülöp József nyomán, 1994)
1. Pleisztocén lösz
2. Felső-pannóniai képződmények
3. Szerpentinit
4. Talkpala
5. Aplit
6. Gránit
A kristályos palák képződésével egyidőben a variszkuszi szerkezetet alapvetően meghatározó, egymással párhuzamos, ma nyugat-délnyugat–kelet-északkelet csapású két boltozat- (antiklinórium) és közöttük két teknő- (szinklinórium) vonulat jött létre. Kontinens-kontinens ütközés során 330–350 millió éve a szinklinóriumok tengelyzónájában kb. 700 °C-on S- (alárendelten I-) típusú, biotit-amfibol-zárványokban gazdag gránit-granodiorittömegek keletkeztek (Mórágyi gránit). E mélyplutonok gyakorlatilag helyben maradt voltára, anatektikus jellegére utal, hogy csupán részlegesen megolvadt keverékkőzetekből (migmatitokból) álló kőzetöv burkolja őket. A Mórágy-Kecskeméti gránit 25–30 km széles, 200 km hosszú összefüggő vonulatban nyomozható; keleten a felső-kréta–paleogén flis alá húzódik. A délebbi, Közép-alföldi szinklinórium (Jászszentlászló-Endrőd-Kismarja vonalában) kevéssé gránitosodott; e 20–25 km széles migmatitos zónában 30–50 km hosszú granitoidtestek sorakoznak.
A variszkuszi metamorfózis két fázisát és a gránitosodást közvetlenül takaróképződés követte, aminek során a Mecsek-Bihari parautochtonra más átalakultsági fokú és deformációjú képződmények tolódtak. Ezen egymástól elszigetelt, alacsony metamorf fokú, kis kiterjedésű foszlányokat takaróroncsként értelmezhetjük. Az észak-baranyai Horváthertelendi és Szalatnaki formációk ritmusos, homokos-agyagos, flis jellegű üledékekből keletkeztek nagyon alacsony fokú variszkuszi metamorfózissal. Az üledéksor alsó részén fekete kovapala- (lidit) rétegekből jó megtartású llandoveri korú Conodonta-Acritarcha- és Graptolita-faunát írtak le; feljebb pedig vegyes törmelékanyagú, savanyú-semleges-alkáli bázisos mélységi és kiömlési kőzetkavicsokat tartalmazó konglomerátum-tagozat különíthető el. A szudétai fázishoz köthető (330–320 millió éves) kis granodiorit-benyomulás keskeny övben érintkezési átalakulást okozott.
A Mórágy-Kecskeméti gránitöv északi határán, Szigetvár-Bátaapáti között keskeny (néhány 100 m – 2 km), meredek nyírási övben (az ún. Mecsekalja-vonal mentén) helyenként a felszínre is bukkan az Ófalui formáció. Mintegy 1000 m vastag grauvakke-finomtörmelékes-lidites-karbonátos rétegsorát bazaltos (-andezites) láva- és piroklasztit-szintek tagolják. Eredetileg valószínűleg szilur–alsó-devon képződményeit zöldpala-fáciesű metamorfózis és kálimetaszomatózis érte.
A Kiskunság déli részének mélyén – még keskenyebb (100–300 m), meredek zónában – mezometamorf kristályos palák közé nyíródott a Tázlári karbonátfillit. Az eredetileg ópaleozoikumi homokos márga nagyon kisfokú (270–300 °C-kal, 2,5 kbar-ral jellemezhető) metamorfózis során grafitos-szericites mészfillitté alakult. A kismarjai migmatitos összletre felpikkelyezett Álmosdi takaróroncs klorit-, csillám- és grafitpalái kétütemű, 320 millió éves variszkuszi kisfokú átalakuláson, majd 100 millió éve alpi takarómozgáshoz köthető visszaalakuláson estek át.
Határainkon kelet felé átlépve a felszínre bukkanó kristályos aljzat számos képződményét korábban a prekambriumba sorolták. Az utóbbi évek vizsgálatai azonban csaknem kizárólag variszkuszi és alpi metamorf eseményeket bizonyítottak. Valószínű, hogy a hatalmas kiterjedésű Bihari-öv a variszkuszi időkben az északi, passzív kontinentális peremet alkotta, melyet az átmeneti Béli-, illetve óceáni szigetív-típusú alsó-kérget és ívmögötti medence szegélyét képviselő Aranyosfő-Nagybihari-kifejlődés bazaltos tömege választotta el a déli, dácitos-riolitos magmás szigetívet, ívmögötti medencét és aktív kontinensperemet magába foglaló Aranyosbányai- (s.l.) egységtől.

A Tisza-mikrolemez kristályos kőzeteinek izotópkor-megoszlása (Szederkényi Tibor nyomán, 1990)
A Bihari parautochton kristályos aljzatának Sebes-Körös (Crişul Repede) menti, illetve Gyalui (Gilău)- és Nagyhavas (Muntele Mare)- masszívumában a Közép-alföldi-öv folytatását látjuk. A kristályospalák túlnyomó része a Barrow-típusú, amfibolit-fáciesű Szamosi (Someş)- sorozatba tartozik, amelyet egy alsó paragneisz, egy középső leptit-amfibolit és egy felső csillámpala formációra tagolnak. Az erre következő (kora ópaleozoikumi?), kevésbé metamorfizálódott, zöldpala-fáciesű, finomtörmelékes eredetű Arada-sorozatot savanyú és bázisos vulkáni betelepülések tagolják. A 300–320 millió év közötti koradatok mindkettő esetében egyértelműen késő variszkuszi metamorfózist támasztanak alá. (A mindkét sorozatot áttörő Nagy-havasi muszkovitos biotitgrániton, amely ellenálló kőzetként a lapos, kiemelt hegytetőket [tönkfelszíneket] alkotja, régebben ordovíciumi kort mértek. Az ellentmondás feloldására a gránit korának újravizsgálata szükséges.)
2. A parautochtonra tolódott Szeged-Békés–Béli (Kodru)- alpi takarórendszer Észak-Bácskában, illetve az Erdélyi-középhegységben is folytatódik. Metamorfózist megelőző képződményei lényegében azonosak a parautochtonéival, egyetlen jelentős eltérésként 200–250 m vastag karbonátos-márgás formáció jelenik meg. Metamorf történetében az első lépcsőt a mecsekivel megegyező kora variszkuszi (330–350 millió éves) Barrow-típusú átalakulás jelenti disztén-staurolit-szillimanittal, amely egyetlen szinklinóriuma tengelyében gránitosodásig fokozódik. A parautochtontól eltérően ezt (325–330 millió éve) közvetlenül követte egy magas hőmérsékletű, alacsony nyomású andalúzitos visszaalakulás. A Kelebiai-alegység (az egyetlen, amelyben gránitosodás nem történt) elsősorban kétcsillámú, részben alacsony fokú metamorfitokból áll. A magasabb amfibolit-fáciesű Tiszai-alegység teljes kőzetsorozata amfibolitbetelepüléses márvánnyal zárul. A Sarkadkeresztúri-alegység erőteljesen migmatitosodott plutonszerű kőzettestje csak kis részben tekinthető gránitnak.
A Béli (Kodru)- takarórendszer a Szeged-Békési-öv folytatása. Képződményei a Hegyes- és Béli-hegység aljzatában, felszínen az Aranyos-völgyben, a Nagy-havas déli és keleti peremén keskeny (0–5 km-es) sávban a Jára völgyéig követhetők. Uralkodó képződményük a sok bázisos magmás kiinduló anyagot tartalmazó polimetamorf kristályospala, amely nyugat felé egyre erőteljesebb migmatitosodáson esett át (Kodru migmatit formáció); a Béli- és Hegyes-hegységben már érintkezési átalakulási (kontakt metaszomatikus) zónával övezett karbon gránittestek is megjelennek. A migmatitosodott amfiboliton mért 400-405 millió év korábbi, kaledóniai metamorf eredetet valószínűsít.
3. A Horgos (Horgoš)- Pankota (Pâncota) granitoid-vonulatba tartozó Battonyai gránit már valószínűleg a Nagybihari (Biharia)- alpi takarórendszerhez sorolandó. Egynemű, porfiroblasztos, kétcsillámú mikroklingránit, amely olvadék állapotba került, és metamorf környezetében érintkezéses átalakulást is okozott. Az I-típusú, aktív lemezszegélyhez köthető, posztkollíziós, alumíniumdús gránit a mórágyi típustól nagymértékben eltér; a Nyugati-Kárpátok külső gránitvonulatával közös típust képvisel. Kora alsó(?)-karbon, keletkezési hőmérséklete 640 °C.
Az Aranyosfői-Nagybihari-takarórendszer Hegyes hegységben még 20 km széles sávja a Biharban 4–7 km-re keskenyedik. Földpátos grauvakke környezetbe került gabbrós, dolerites, bazaltos, valamint ezek piroklasztitjaiból álló anyaga döntően kloritzónás átalakulást szenvedett, de amfibolitokkal is gyakran találkozunk (Nagybihari formáció). E magmás tevékenységgel egyidejűleg a szigetív közelében terrigén durvatörmelékes üledékképződés zajlott (Pajzsi [Păiuşeni] konglomerátum).
A variszkuszi metamorfit összletet – viséi sporomorfák alapján – felső-devon–alsó-karbon bázisos vulkáni-finomtörmelékes eredetű zöldpala és grafitos fillit zárja. A Nagybihari formációból fiatal variszkuszi (300 millió éves) metamorfózist bizonyították, amit mintegy 100 millió éve erőteljes óalpi milonitosodás, visszaalakulás követett.
4. A legfelső, Aranyosbányai (Baia de Arieş)- takarórendszer a Nagy-Bihartól az Aranyos mentén Torockóig (Kisalmás [Almaşu Mic], Ordaskő [Ordaşcheia]) követhető. Nyugati, Muncseli kifejlődését törmelékes üledéksorba települő, nagy tömegű riolitos-dácitos vulkáni szintek jellemzik, míg a keleti, monoton, törmelékes Aranyosbányai kifejlődést erőteljesebb, amfibolit-fáciesű metamorfózisa miatt a Bihari parautochton Szamosi-sorozatához hasonlítják. A harmadik típus, amelyet devon és/vagy alsó-karbon karbonátplatformok nagy vastagságú képződményei, a Szohodoli (Aranyosszohodol [Sohodol]), Bélavári (Belioara) és Torockói (Trascău) kristályos mészkő képviselnek, már a legkülsőbb helyzetű, szabályos selfet alkották. A takarórendszerből eddig nyert néhány adat egyrészt az óalpi (110–120 millió éves) tartományba esik, másrészt (152–156 millió évvel) ún. „kevert kor”-ként értelmezhető.
5. A Szlavónia-Drávai szerkezeti egység a mecsek-bihari parautochtontól északnyugat-délkeleti harántvetőkkel határolódik el, és lehetséges, hogy részben arra rátolt szerkezeti helyzetben van. Magyarországi része a Mecsektől délre eső Baksai-, és a kiterjedtebb, nyugati Babócsai-alegységre osztható.

A polimetamorfózis nyomás-hőmérsékleti mezői a Tisza-mikrolemez metamorfitjaiban (Szederkényi Tibor után, 1995) Jelkulcs: 1 – „0” ütem, eklogit fáciesű metamorfózis; 2 – I. ütem, közép-magyarországi parautochton; 3 – I. ütem, dél-magyarországi takaróöv; 4 – II. ütem, blasztomilonitosodás; 5 – III. ütem, alpi retrogresszió; 6 – IV. ütem, felső-kréta kontakt metaszomatózis; 7 – alsó-perm és pliocén hidrotermális metaszomatózis; 8 – stabilitás határa
A Baksai-alegység a Béli-egységhez hasonló; finomtörmelékes-karbonátos üledékösszlet Barrow-típusú, közepes nyomású (6–5,8 kbar) és hőmérsékletű (450–580 °C) kora variszkuszi (335–350 millió éves) átalakulásával keletkezett. A Görcsönyi-hátság északkeleti szegélyén a migmatitos gneisztől délnyugat felé haladva a disztén-staurolitos kétcsillámú gneiszen és csillámpalán át márvány, majd kloritpala következik; a metamorfózis ereje a kezdeti szillimanittól a biotit-zónáig csökken. Gyakoriak a márvány-dolomitmárványba települő amfibolit-szintek. A második, andalúzittal jellemezhető „felfűtés” a migmatitosodáshoz hasonlóan szintén csak az északkeleti peremen észlelhető, de gránitok nem fordulnak elő.

Variszkuszi-Európa (François Ellenberger és társai nyomán, 1980) és a magyarországi variszkuszi granitoidok korrelációja (Buda György szerint, 1995). Jelkulcs: C.G.C.R. – Középnémet kristályos küszöb; NY-K – Nyugati-Kárpátok; TATR – Tatridák; VEP – Veporidák; M – Mórágyi-rög; B – Battonya; V –Velencei-hg.
A Babócsai-alegység nem teljes kifejlődésében közepesen átalakult, üledékes eredetű gneisz uralkodik, az alárendelt csillámpala- és amfibolit-közbetelepülések általában nyírt, milonitos zónákat alkotnak. Variszkuszi kétlépcsős (disztén-staurolit-szillimanitos, majd andalúzitos) metamorfózisa még a kezdeti migmatitosodásig sem jutott el, ebből következően a migmatitok is, a gránitok is hiányoznak. A kristályos aljzat a felszínen a szlavóniai részen, az ún. szigethegységekben (Moszlavinai-hegység, Psunj, Papuk, Krndija) bukkan elő. A Drávai-egységgel rokon kristályospala-összlet itt erőteljes migmatitosodásig-gránitosodásig fejlődött (Psunj-Kutjevo, ill. Papuk-Jankováci összlet). A Moszlavinai-hegység gránitösszlete egynemű, újraolvadt gránit, kísérő kisebb gabbrótömegekkel és jelentős érintkezési átalakulással (kordierit-, szillimanit-, andalúzit-, biotit-szaruszirtek).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi