Nyomozás a múltban

Full text search

Nyomozás a múltban
A Soproni-hegység egyik legjellemzőbb kőzettípusa a csillámpala. Ha polarizációs mikroszkópban végignézzük e kőzetnek a hegység különböző területeiről származó vékonycsiszolatait, rendkívül változatos képet látunk. Kitartó munkával és némi nyomozói vénával azonban egységes képet alakíthatunk ki fejlődéséről. Metamorf kőzetről lévén szó, ezen elsősorban a hőmérséklet- és nyomásváltozást kell értenünk, amelynek során a kőzetet felépítő ásványok átalakulnak, átkristályosodnak. Ha a nyomás- és hőmérsékletváltozás folyamatos, vagy csak rövid ideig tart, vagyis az idő nem elég az ásványok teljes átkristályosodásához, a megmaradó ún. reliktásványok kitűnő „bűnjelek” a korábbi átalakulási fázisok kinyomozásához. Nagy segítségünkre van ilyenkor, ha az időközben zajló tektonikus mozgások hatására palássági síkok alakulnak ki a kőzetben, illetve ha az erők irányának megváltozása következtében új, eltérő irányú elválási felületek jönnek létre. Mivel az egyes nyomás-hőmérsékleti fázisokhoz tartozó ásványok kristályosodás sorrendje és ehhez viszonyítva a különböző palássági síkok kialakulásának időpontja megállapítható, eme többszörösen átalakult (polimetamorf) kőzetek hosszú időn át tartó fejlődése – izgalmas nyomozás során, a szálakat visszafelé felgöngyölítve – egyértelműen kideríthető. A történtek könnyebb megértése érdekében azonban most kövessük úgy az eseményeket, ahogyan megtörténtek!
A csillámpala legősibb, eredeti kőzetéről a sok későbbi hatás miatt már csak nagyon keveset tudunk. A kőzet kémiai összetételéből, a csillámpalát alkotó ásványok szemcsenagyságából, valamint egy-két igen ellenálló ásványszemcséből (pl. turmalin, cirkon), amelyek még az eredeti üledékes kőzetből származnak, arra következtethetünk, hogy az ópaleozoikum során (esetleg még régebben) egy nagyobb méretű üledékgyűjtőben nagy vastagságú agyagos-aleuritos kőzetsorozat rakódott le és halmozódott fel. Ebbe helyenként kvarchomokkőlencsék települtek. A későbbiek során ez az üledékösszlet fokozatosan a mélybe süllyedt, s eközben a növekvő hőmérséklet és nyomás hatására nagy területre kiterjedő ún. regionális metamorfózist szenvedett. A variszkuszi hegységképződés korai szakaszában (mintegy 300–400 millió évvel ezelőtt) a hőmérséklet elérte az 550–600 °C-t, vagyis meghaladta az ún. amfibolit-fácies alsó hőmérsékleti határát: ekkor a kőzetek közepes fokú metamorfózison mentek keresztül. Erről árulkodik a Brennbergbánya mellett húzódó Kovács-árok egyik feltárásában rendkívül ritkán előforduló staurolit-reliktum, amely andalúzit-szillamanit-biotitpalában található. Még nagyobb hőmérsékletről tanúskodik az ugyanabban a palában tömegesen előforduló, a kőzetnek gyönyörű lila árnyalatot adó andalúzit, valamint a nála alig fiatalabb biotitból átkristályosodott, tűs-szálas megjelenésű szillimanit (fibrolit). A variszkuszi hegységképződés későbbi szakaszában a kialakult metamorf kőzetegyüttesbe ráadásul gránitintrúzió nyomult.

Staurolit-reliktum csillámpalában (Brennbergbánya, Kovács-árok). Mikroszkópi felvétel
A fokozatos hőmérsékletnövekedéssel, vagyis progresszív metamorfózissal kialakult csillámpalát a felső-kréta–eocén során újabb metamorf hatás érte, amely már az alpi hegységképződés része volt. Az alpi metamorfózis csúcshőmérséklete nem érte el a csillámpalát létrehozó csúcshőmérsékletet, ezért ennek az ún. retrográd metamorfózisnak a során – a nagyobb hőmérsékleten stabil ásványok átkristályosodásával – kisebb hőmérsékleten stabil ásványok képződtek. A visszaalakulási folyamat kezdeti állapotát a szintén Brennbergbánya melletti Oromvégi-kőfejtőben találjuk. A kőzetben nagy mennyiségben jelenlevő muszkovit elsősorban biotitból és földpátokból keletkezett. A hőmérsékletcsökkenés melletti átmeneti nyomásnövekedést az andalúzitból és szillimanitból képződött, tömeges megjelenésű kianit (disztén) mutatja. A további hűlés során az eredeti, nagyméretű staurolitszemcsék helyét apróbb kloritoidokból álló ún. pszeudomorfózák foglalták el, megőrizve az eredeti staurolitok zömök, oszlopos alakját. A retrográd metamorfózis előrehaladtával a kianit is eltűnt, a már korábban elkezdődött gránátképződés viszont kiteljesedett: messziről szembetűnnek a gránát néhány milliméteres, kerekded, vörös szemcséi. Mintha meggymaggal lenne teleszórva a kőzet! A rétegszilikátokat a – főleg biotitból képződött – klorit képviseli, zöldes árnyalatot adva a sok muszkovittól ezüstösen csillogó kőzetnek. Kloritoid már csak elvétve, egy-két roncs formájában fordul elő. A hőmérséklet csökkenésével a kvarc mennyisége is megnő; gyakran lencsékben-sávokban, a palássági síkok mentén jelenik meg a kőzettestben. E sávok segítségével jól nyomon követhetők az alpi takaróképződés során történt gyűrődések, mint például a Sopron-Brennbergbánya közötti festői szépségű völgyben, az út melletti vöröshídi feltárásban. Az itt található kvarc-klorit-muszkovitpala, a retrográd metamorfózis végeredménye, a Sopron környéki metamorfitok leggyakrabban előforduló kőzettípusa; átkristályosodása már csak 450–500 °C körüli hőmérsékleten történt (ún. zöldpala-fácies). És ezzel pontot tehetünk a rendkívül izgalmas nyomozás végére. A terület ezután következő gyors kiemelkedése az ásványos összetételben számottevő változást már nem okozott.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi