Alpi metamorfitok Magyarországon (Szakmány György)
Alpi metamorfitok Magyarországon
(Szakmány György)
(Szakmány György)
Az Alpok legkeletibb nyúlványai a Soproni-hegység és a Fertőrákosi-palasziget. Az itt felszínre bukkanó kőzetek, amelyek egymás után többször is metamorfizálódtak, az Alsó-kelet-alpi takarórendszerhez tartoznak, és zömükben gneiszből, csillámpalából, illetve Fertőrákos környékén még amfibolitból állnak.
Hazánk északnyugati csücskében, a Soproni-hegységben és a szomszédságában található Fertőrákosi-palaszigeten a Keleti-Alpok kristályos vonulatának legkeletibb nyúlványaival találkozhatunk. Ezen a területen az alpi kőzetek már csak kis rögök formájában emelkednek ki a környező fiatal üledékekből. Ezeket a rögöket az ún. Alsó-kelet-alpi takarórendszer egységei alkotják: a Fertőrákosi-palaszigetet a mélyebb tektonikai helyzetű Wechsel-egység, Sopron és Brennbergbánya festői szépségű tájait pedig a fiatalabb, magasabb helyzetű Durvagneisz (Grobgneis)-egység. Az eredeti kőzetek jelenlegi előfordulásuktól sok száz kilométerrel délebbre képződtek, majd – a felső-kréta–eocén során – a Keleti-Alpokra oly jellemző takaróredő-áttolódással „utaztak” jelenlegi helyükre. Vándorlásuk közben az eredetileg agyagos-aleuritos üledékes kőzetekből már korábban kialakult metamorfitok, valamint a beléjük nyomult gránitintrúzió átkristályosodtak, és végül a ma látható gneisszé, illetve az azt mintegy burokként körülvevő csillámpalává alakultak.
A vöröshídi kvarc-klorit-muszkovitpala-feltárás Sopron és Brennbergbánya között
Nyomozás a múltban
Hogyan lesz a gránitból gneisz?
Ahol a kőzettestek elcsúsztak egymáson
Sziget a határ mentén
