A vízkivétel káros hatásai
A vízkivétel káros hatásai
A felszínalatti vízkészletek igénybevétele ma már sok területen elérte, vagy meg is haladta az utánpótlás mértékét. Különösen vonatkozik ez a Kárpát-medence középső részére, ahol az utóbbi két évtizedben az utánpótlás – jórészt a csapadékhiány következtében – jelentősen csökkent. A csökkenés mértéke a karsztos beszivárgás esetében 10–20% körüli, de a rétegvizek utánpótlódását biztosító, talajvízbe történő ún. eredő beszivárgás esetében (ami a telítetlen zónába belépő leszivárgás és az evapotranspiráció különbsége) több mint 50%, sőt még ennél is több. Mivel ugyanakkor a talajvízből történő leszivárgás a mélyebb rétegekbe változatlan maradt, sőt egyes helyeken még növekedett is, az ilyen helyeken a talajvízszint tartós süllyedése indult meg.
Ez a folyamat napjainkban legmarkánsabban a Duna–Tisza közén tapasztalható, ahol a talajvízszint a 60-as évekhez képest már több mint 3 métert süllyedt. A legnagyobb mérvű süllyedés ott következett be, ahol a talajvízszint süllyedésével nem járt együtt az evapotranspiráció csökkenése, nem állt be új egyensúlyi helyzet.
A rétegvizek nyomása a talajvíz szintsüllyedésének megfelelő vagy annál nagyobb mértékben csökkent; a nagyobb területre kiterjedő ún. regionális depresszió (szintsüllyedés) mértéke az elmúlt évtizedekben a hidegvizes képződményekben 0,1–0,2 m/év volt. A legnagyobb – néhányszor 10 méteres – depressziók a koncentrált vízkivételek környékén (pl. Kecskemét, Debrecen, Mátra-Bükkalja), valamint a zártabb jellegű, mélyebb rétegekben alakultak ki. A karsztterületek közül a Dunántúli-középhegységben volt a legnagyobb a túligénybevétel. Itt a hetvenes-nyolcvanas években az említett, nagyarányú bányászati vízkivételek következtében – mely a csapadékhiány miatt amúgy is mérsékelt utánpótlódást kb. 50%-kal meghaladta – a karsztvízszint nagy területeken átlagosan 30 m-rel süllyedt, sőt a vízkivételek középpontjában a süllyedés a többszáz m-t is elérhette! A depressziók a peremi területeken kisebb mértékűek voltak, de így is veszélyeztették vagy károsították a nagyértékű termálvíz-előfordulásokat Hévízen és Budapesten: apasztották a források hozamát, kiszáradt a Tapolcai-tavasbarlang. Mindebben a helyi vízkivételek is közrejátszottak. E tendencia a 90-es évek elején a lecsökkent vízkivétel következtében szerencsére mérséklődött, vagy meg is szűnt.
A felszínalatti víz kitermelése
A felszínalattivíz-termelés káros hatásai az említett területeken már megmutatkoztak: a talajvízszint-süllyedés károsítja a növényzetet, a talajvíz által táplált kis tavak megszűnése pótolhatatlan természeti értékeket veszélyeztet, a karsztterületeken pedig a karsztforrások és az azok által táplált patakok vízhozamcsökkenése, kiszáradása mellett a nagyértékű termálkarszt-előfordulások is vészhelyzetbe kerültek. A jövőben csakis úgy szabad a felszínalatti vizekkel gazdálkodni, hogy az igénybevétel az utánpótlást tartósan sose haladja meg (lásd még A felszínalatti vizek védelme című részt az utolsó fejezetben).
