Történeti földrajz (Izsák Éva)
Történeti földrajz
(Izsák Éva)
(Izsák Éva)
A történeti földrajz a természeti környezet, a társadalom és a gazdaság múltbeli változásait vizsgálja történeti források és számos más tudományterület eredményei alapján. Bár a hazai történeti földrajzi kutatások már a 18–19. század fordulóján megkezdődtek, sajnos máig sem rendelkezünk a Kárpát-medence egészét bemutató, teljes feldolgozással.
Magyarország első történeti földrajzi kutatója Kovachich Márton György (1744–1821) volt, aki 1800 körül fogott hozzá Árpád-kori történeti földrajzi szótárának összeállításához. Töredékes munkája, a Lexicon antiquae Geographiae Hungariae… 183 félfólió ív terjedelemben csak anyaggyűjtésének kezdeteit foglalja össze. Kovachich a földrajzi nevek első előfordulásának évét és bizonyos esetekben forrását közölte. E gyűjtemény után Teleki József (1790–1855) szintén befejezetlen, A Hunyadiak kora Magyarországon című nagyszabású összefoglalását említhetjük, amelynek hatodik kötetében történeti földrajzi áttekintést találunk a vizsgált korról. A kézikönyvet Teleki halála után Szabó Károly rendezte sajtó alá és jelentette meg 1863-ban. Teleki ezzel a munkájával hosszú évtizedekre kijelölte a műfaj alapvető, meghatározó jegyeit. Kötete ezen felül máig egyetlen olyan történeti földrajzi munkánk, amely valamely történelmi korszakra áttekintő jellemzést ad az egész országról. Az összefoglalást az egyes megyék feldolgozása követi. 12 dunántúli és 10 északnyugati vármegyét, valamint a Duna bal partjára átnyúló „Solt vármegyét” ismerteti a várak, városok, mezővárosok, majd a fontosabb helységek közreadásával, ábécé-rendben. Nem egy általa bemutatott megyének (pl. Pozsony, Nyitra, Zólyom vármegyének) máig sem készült el bővebb történeti földrajzi feldolgozása.
Történeti földrajzi kutatások a századelőn
Bulla Béla és Mendöl Tibor koncepciója
Györffy György: Az Árpád-kor történeti földrajza
A folyószabályozások
Földhasznosítás
Erdély és a Partium
