Hosszanti vonulatok, keresztirányú folyók
Hosszanti vonulatok, keresztirányú folyók
A nagytáj zömét kitevő flisövezet mai felszíne, amely az újharmadidőszakban hullámos tönkké alakult s később magasra emelkedett, metszi a gyűrtszerkezetet. A külső, elsősorban antiklinálisokkal jellemezhető, a Szkiba-takarót képviselő öv (Felső-Dnyeszter-Beszkidek, Szkolei-Beszkidek, Gorgánok, Obcsinák) domborzata a szerkezethez és a kőzetminőséghez igazodik: az ellenállóbb homokkő közé puhább palasávok mélyülnek. A központi, széles szinklinálisokkal jellemzett övben (a Krosno-takaró területén) a pala az uralkodó: itt alakult ki a Verhovina-folyosó medencesorozata. Ebben az erdők nagy részét már kiirtották, ezért rétek és kaszálók jellemzik. Az alacsonyabb sávot belül ismét magasabb homokkővonulat zárja le; a Dukla-Predukla takarót képviselő Polonyinák (a belső antiklinálisok övének) ősi vízválasztó gerincét a Tisza felé haladó folyók gyors hátravágódásukkal, mély völgyekkel mára különálló hegységekre darabolták (Róna-, Borzsa-, Kraszna-havas, Fagyalos, Csornahora). Tovább délkeletre kristályos takarók alkotta hegységek bukkannak a felszínre (Máramarosi-masszívum: Iván-havas, Trojága), majd a Borsai-hágón túl az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb, szigetszerű magashegyi tömbje, a Radnai-havasok következik. Ennek jégformálta gerince, tengerszemei, fenyvesei, havasi növényei szinte a Déli-Kárpátokat idézik.
A vízválasztó magassága 502 és 2279 m között váltakozik. A főbb átjárók (Duklai-, Palotai-, Uzsoki-, Vereckei, Volóci-, Toronyai-, Tatár-, Borsai-, Borgói-hágó) átlagosan 50 km-enként következnek; a legmagasabb közülük az 1417 m-es Borsai-hágó.
A fiatal (középső–felső-miocén) vulkáni vonulat többet őrzött meg eredeti formáiból, mint a kevéssel idősebb magyarországi tűzhányók. Nyugaton a sor a Vihorláttal kezdődik a maga központi, összetett, viszonylag ép kalderájával és vulkáni kúpjaival; középen több kisebb vulkáni tömbre bomlik (Szinyák, Borló, Nagyszőlősi-hegység); keleten szélesebb hátak, sőt fennsíkok jellemzik (Avas, Gutin); végül a flisből és vulkanitból felépülő, szerényebb Lápos–Cibles-hegységben végződik el. A flis- és vulkáni vonulat közötti hosszanti medencesor eredetileg a flisvonulat belső lejtője volt, csak a vulkáni vonulat gátolta el medencévé: a Homonnai-, Ungi-, Szolyvai- és Máramarosi-medencében a kisebb folyók völgyei egyesülnek, s vizüket a Laborc, Ung, Latorca és Tisza viszi az Alföld felé.
Az Északkeleti-Kárpátok folyói (a Tisza felé a Tapoly, Ondava, Laborc, Ung, Latorca, Borzsa, Nagyág, Talabor, Tarac s a Tisza két ága, kifelé a San, Dnyeszter, Sztrij, Prut, Szeret) általában bővizűek. A Tisza és mellékvizei öt kapuban (homonnai, ungvári, munkácsi, ilosvai, huszti), keresztirányban törik át a vulkáni vonulatot. A Tisza forráságai – a Fagyalos és a Vízválasztó-Gorgánok közötti nyeregben, 1400 m magasan eredő Fekete- valamint a Rahói-hegyekben 1650 m magasan eredő Fehér-Tisza – Rahó fölött egyesülnek. A folyó ezután átszeli a kristályos masszívumot, a Máramarosi-medencét és a vulkáni vonulatot, az Ugocsai-síkon nagy hordalékkúpot épít, majd a Beregi-Tiszahát peremén folyik végig. Az Északkeleti-Kárpátok vizei balról a Szamos, jobbról a Bodrog közvetítésével gyűlnek belé. A folyók telente rendszeresen befagynak ugyan, de még a legkeményebb teleken is érkezik víz a jég alatt. Az árvizek a tavaszi hóolvadáskor a leggyakoribbak. A vizek minősége a terület mérsékelt iparosodottsága és a védelmi intézkedések miatt egyelőre jónak mondható.
Tavak viszonylag kis számban találhatók, és ezek is kis méretűek. A természetes állóvizek közül legismertebb a Talabor egyik forráságán hegyomlással keletkezett Szinevéri-tó. A Radnai-havasokban (Lála-tó) és a Tisza forrásvidékén számos jégkorszaki tengerszem található. A Vihorlát kalderájában a csuszamlással elgátolt Szinnai-tó vize csillog. A mesterséges tavak közül említést érdemel a Vihorlát aljában felduzzasztott Zempléni-víztározó, továbbá az Ondaván a Domása-, a Cirókán (a Laborc mellékvize) a Cirókaófalusi- (Starina), a Talaboron az Égermezei- (Olsani), a San folyón a Solinai- és Myckowcei-víztároló.
