Kontinentális éghajlat viszonylag bő csapadékkal
Kontinentális éghajlat viszonylag bő csapadékkal
Az Északnyugati-Kárpátok éghajlatát az északi mérsékelt övezetben elfoglalt helye, valamint domborzata határozza meg. Az Európa közepén való fekvésből adódik, hogy föléje nyugatról az óceáni, keletről a kontinentális légtömegek jutnak el. Az óceáni légtömegek sok csapadékot hoznak és mérséklik a hőmérsékletet. A kontinentális légáramlatokat szárazság kíséri, nyáron magas hőmérséklettel, télen erős fagyokkal. Az Északnyugati-Kárpátok nyugati részén valamivel erősebb az óceáni, keleten a kontinentális éghajlati hatás.
Az egyes éghajlati elemeket elsősorban a tengerszint feletti magasság, kisebb mértékben a domborzat kitettsége és tagoltsága befolyásolja. Az óceáni és kontinentális hatások (hozzájuk véve az északi hideg, sarki légáramlatokat és a déli, melegebb, szubtrópusi légtömegeket), illetve a tagolt domborzat következtében az időjárást nagy változékonyság jellemzi. Gyorsan követheti egymást a meleg és a hűvös, a száraz és a csapadékos időjárás, mindenekelőtt a hegységekben. A változások jelentős részben az átvonuló ciklonok és anticiklonok számlájára írhatók.
Az 1338 méter magas Klenóci-Vepor (Klenovský Vepor) kristályos tömegét miocén végi piroxén-andezit-lávatakaró fedi
A levegő hőmérsékletét főleg a tengerszint feletti magasság befolyásolja. 100 méterenként felfelé haladva 0,3–0,7 °C fokkal csökken a hőmérséklet. A hőmérsékleti gradiens nyáron magasabb, mint télen. Télen helyenként nemhogy kicsi a gradiens, hanem éppen fordított: ún. hőmérsékleti inverzió lép fel. A hideg levegő lefolyik a völgyekbe és medencékbe, ott hideg, borús időt okoz, míg a napsütötte hegycsúcsokon magasabb a hőmérséklet. A legnagyobb hideget – –41 °C-ot – nem az Északnyugati-Kárpátok valamely magas csúcsán mérték, hanem inverziós helyzetben a Zólyomi-medencében (Véglesen [Vígla;], 1929. február 11-én). Ezt a hőmérsékleti rekordot azonban évről-évre „veszélyezteti” az Árva-medencében mért hőmérséklet. A legmagasabb hőmérsékleteket szintén a medencékben mérik (a rekordot 39 °C-kal a Kassai-medence tartja). Az évi átlagos középhőmérséklet a legalacsonyabb a Lomnici-csúcson, mindössze –3,7 °C, a legmagasabb ismét a medencékben (Losonci-medence, 10,1 °C).
A sokévi átlagot tekintve az Északnyugati-Kárpátokban a január a leghidegebb hónap. A havi középhőmérséklet a medencékben átlagosan –3 °C, a Tátra legmagasabb csúcsain eléri a –11 °C-ot. A legmelegebb hónap általában a július. A medencékben és völgyekben 19 °C, a Magas-Tátra csúcsain csak 4 °C körüli az átlagos középhőmérséklet.
Az Északnyugati-Kárpátok egyik legépebb vulkáni üstje, ún. kalderája a Polyánán található (Zólyomi-Polyána, 1458 m). A képen a kaldera déli pereme (balra)
A csapadék mennyisége évről évre nagyon eltérő. A tengerszint feletti magassággal általában növekszik. Mivel a csapadékot hozó légáramlatok többnyire nyugat felől érkeznek, a hegységek nyugati, szél felőli oldalai nedvesebbek. A hegyvonulatok mögött a levegő leszáll, felmelegszik, s ezeken a szélvédett oldalakon kevesebb csapadék hull. Például a magas szepességi völgyekben évente átlagosan csak 600 milliméter a csapadék, annyi, mint a 200 méteren fekvő síkságokon. Az Északnyugati- (sőt az egész) Kárpátok legcsapadékosabbnak mért helye a Magas-Tátra Nagytarpataki-völgyében található Rabló- (Zbojnícka) menedékház, ahol évente átlagosan 2130 mm csapadék hull.
U-keresztmetszetű gleccservölgy a Magas-Tátrában: a Kispataki-völgy (Malá Studená dolina), háttérben a Lomnici-csúccsal (2634 m)
Igen egyenlőtlen a csapadék évi megoszlása. Az évi csapadékmennyiség 40%-a nyárra, 25%-a tavaszra, 20%-a őszre és 15%-a télre jut. A nyári és tavaszi átlagok a természetes növénytakaró és a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőek. A legcsapadékosabb hónap a június és július, a legkevesebb csapadék januárban és februárban hull. Télen a csapadék zöme hó formájában érkezik. Az Északnyugati-Kárpátok legmagasabb csúcsait (elsősorban a Magas-Tátráéit) akár egész évben hó fedheti, de még az 1000 méternél magasabb területeken is több mint 100 napig megmarad a hótakaró. Vastagsága tavasz elején elérheti a 200 centimétert.
A Magas-Tátra hőmérsékleti és csapadékdiagramja a Lomnici-csúcs példáján (görbevonallal a hőmérsékleti, oszlopokkal a csapadékértékek)
