Övezetes talaj- és növénytakaró
Övezetes talaj- és növénytakaró
A talajtípusok elhelyezkedését az Északnyugati-Kárpátokban a tengerszint feletti magasság szabja meg, s kisebb mértékben bár, de természetesen a földtani és hidrológiai viszonyok is belejátszanak. A magasság növekedésével egyre nagyobb lesz a csapadék és csökken a hőmérséklet. A síkságok alacsonyabb részein réti talajok, mezőségi talajok, a hegységek találkozásánál – löszös és agyagos lejtőkön – pszeudoglejes erdőtalajok jöttek létre. A középmagas fekvésű völgymedencékben barna erdőtalajok képződtek. A hegységekben többnyire köves talajokat találunk: ezek tulajdonságait részben az anyakőzet összetétele, részben a tengerszint feletti magasság befolyásolja. A nem karbonátos kőzeteken a savanyú barna erdőtalajok a jellemzőek, fölöttük, ahol a csapadék mennyisége még nagyobb, podzolok alakultak ki. A hegységek legmagasabb részén – az erdők felső határán túl – terméketlen rankertalajok és alpesi gyeptalajok helyezkednek el. A karbonátos kőzeteken, főleg a mészköveken és dolomitokon, rendzinák találhatók.
Az egész Kárpátok legmagasabb pontja, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m) Ótátrafüredről
Az Északnyugati-Kárpátokban a tengerszint feletti magasság növekedésével természetesen a növénytársulások is váltakoznak, jól kirajzolódó magassági szinteket alkotnak (lásd az előző oldalon). Az alacsonyan fekvő hegységekben és völgymedencékben, ahol a legnagyobb a meleg és a szárazság, eredetileg a tölgyesek öve alakult ki. A világos, napos tölgyerdőkben jól kifejlődik a füves és bokros aljnövényzet is. Az eredeti tölgyesek nagy részét azonban az ember kiirtotta, helyükön ma szántóföldi művelés folyik. A tölgyesek öve fölött – az 550–1000 méteres tengerszint feletti magasságtartományban – a bükkösök következnek. A bükkerdőkben jegenyefenyő is előfordul, főképp Selmecbánya, Körmöcbánya és Gölnicbánya környékén. A bükkösökben csak árnyékkedvelő és nedvességigényes aljnövényzet alakult ki. A bükkösök után a lucfenyvesek szintje következik, egészen az erdők felső határáig, ami kb. 1600 méteren található. A lucfenyőnek megfelel a bővebb csapadék, jobban elviseli a rövidebb és hidegebb vegetációs időszakot. A világosabb fenyvesekben az aljnövényzetet elsősorban a fekete és a vörös áfonya, valamint a fűfélék képviselik. Efelett – keskeny sávban, mintegy 1800 méterig – a törpefenyőszint következik. Megtaláljuk benne a berkenyét, valamint az áfonyát is, főleg a nyitottabb területeken. Még feljebb havasi rétek csak a Magas- és az Alacsony-Tátrában vannak, az 1800–2000 méteres magasságban. A Magas-Tátra legmagasabban fekvő részein, a hóhatár alatti övezetben nyáron is előfordulhat hó. A sziklákat zuzmó borítja, de a hasadékokból színpompás virágok is kidugják fejüket.
