Magyarország területének több mint fele síksági domborzattípusba tartozik. A kötetünkben önállóan tárgyalt két nagytájon, az Alföldön és a Kisalföldön kívül ide tartoznak a többi tájainkat tagoló medencesíkságok, völgysíkok, terasz- és ártéri felszínek is. Az országterület mintegy ötöde 200–300 m tengerszint feletti magasságú, főleg fiatal, laza medenceüledékekből felépült dombsági felszín. Helyzetük és típusuk szerint hegységelőtéri, hegységközi vagy hegységbeli, valamint önálló dombságok különböztethetők meg.
Síksági tájtípusaink változatos genetikájúak, sokarcúak, eltérő ökológiai adottságokkal rendelkeznek; országte-rületünkön mozaikosan jelennek meg, s változatosságukat kiemeli, hogy számuk közel húsz. A két alföldi nagytájon kívül – amelyekhez a Mezőföldet is hozzászámítjuk – a síkságokhoz tartoznak tipológiailag dombságaink bizonyos részei is, pl. Belső-Somogynak a löszös Marcali-háttal ketté tagolt, jellemzően futóhomokkal fedett hordalékkúp-felszíne, valamint számos, kisebb-nagyobb hegységközi medencesíkság, völgymente.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.