Szeizmikus szelvényezés (Tóth Tamás)

Full text search

Szeizmikus szelvényezés
(Tóth Tamás)
A szeizmikus kutatás a gyakorlati geofizika egyik leggyakrabban alkalmazott ága, amely rugalmas hullámok segítségével vizsgálja a földfelszín alatt található kőzetrétegeket. A módszer, mint a világon mindenütt, Magyarországon is elsősorban a kőolajkutatásban nyert teret, bár alkalmazhatósága ennél sokkal szélesebb. Kijelenthetjük, hogy az elmúlt évtizedek szeizmikus kutatásai döntően hozzájárultak a Pannon-medence kialakulásának és jelenlegi állapotának megismeréséhez.
Bizonyára sokunkban felmerült már a kérdés, hogy lehetséges-e a föld alatti világról valamilyen módon képet rajzolni; információt kapni arról, amit a felszínen járva nem láthatunk? A válasz igen, ezzel foglalkozik a gyakorlati geofizika. A különböző geofizikai módszerek más és más (pl. elektromos, mágneses, mechanikai) jellemzők vizsgálatával gyűjtenek információt a felszín alatti rétegek tulajdonságairól; ezen információk segítségével olyan térképet szerkeszthetünk, amely jellemzi a szabad szemmel nem látható tartományt.
A szeizmikus kutatás a gyakorlati geofizika azon ága, amely mesterségesen keltett rugalmas hullámok terjedésének és visszaverődésének segítségével vizsgálja a földalatti rétegek néhány métertől néhány 10 kilométeres mélységig terjedő tartományát. Ahhoz, hogy megértsük, mit látunk egy szeizmikus szelvényen, célszerű megismerkedni a módszer alapjaival és azzal, hogy hogyan készül egy ilyen metszetkép a földfelszín alatti tartományokról.
A Földben, illetve a Föld felszínén terjedő rugalmas hullámokat az emberiség – a földrengések révén – ősidők óta érzékelhette és megfigyelhette. Ez a megfigyelés, természetesen modern eszközökkel, ma is tart. Ezzel foglalkozik a szeizmológia tudománya. A szeizmika ezzel szemben mesterséges forrásokkal (pl. robbantással) keltett rugalmas hullámokkal végzi vizsgálatait. Ezek előnye a földrengésekkel szemben nyilvánvaló: egyrészt nem okoznak természeti katasztrófát, másrészt helyük és méretük jól tervezhető, a kutatás céljainak megfelelően választható.
Mi kell a kutatás elvégzéséhez? Forrás, amely a letapogató hullámokat kelti (a letapogatás itt természetesen nagy, esetenként több tíz vagy száz méter nagyságú méretekben történik), észlelők, amelyek figyelik a visszaérkező jeleket, maga a szeizmikus módszer, aminek alapján végezzük a méréseket, és végül, de nem utolsó sorban a felszín alatti kőzetek, szerkezetek, amelyeket meg szeretnénk ismerni.
Kezdjük az utoljára említettel, a kőzetekkel. Mint azt a föld felszínén is tapasztaljuk, a különböző kőzetek fizikai paraméterei jelentősen eltérőek lehetnek. A szeizmika számára e fizikai paraméterek közül kettő, a sűrűség és a közegben terjedő rugalmas hullámok sebessége (pontosabban a kettő szorzata, az ún. akusztikus impedancia) a fontos. Ahol ez a szorzat változik, onnét várható, hogy jel (refraktált vagy reflektált hullám) érkezik vissza. Minden más változás láthatatlan marad a szeizmikus vizsgálat számára. A visszavert hullám amplitúdója az akusztikus impedanciakontraszt nagyságával arányos, a jel tehát annál nagyobb lesz, minél nagyobb a különbség a szomszédos kőzetek között. A Pannon-medence területén jelentős impedanciakontraszt jellemzi például azokat a területeket, ahol a medencealjzat és az üledékes kőzetek határa néhány kilométeres vagy annál kisebb mélységben található. Ezeken a helyeken a markánsan nagyobb sűrűségű és sebességű medencealjzatról érkező jelek a szeizmikus szelvényeken általában könynyen azonosíthatók.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi