Az eredeti állapot rekonstrukciója
Az eredeti állapot rekonstrukciója
A felszín alatti szerkezetek geometriájának ismeretében meghatározhatjuk a térrövidülés nagyságát és visszaállíthatjuk az eredeti, deformáció előtti helyzetet (ekkor a rétegek eredeti, vízszintes helyzetükbe kerülnek). E sok számítást igénylő kiegyenlített szelvények készítése hazánkban csak most kezdődik.
A deformáció szerencsés esetben olyan tárgyakat (pl. gömbszerű ooidokat), kövületeket érint, amelyek eredeti alakja jól ismert. Így a torzult és eredeti alak összevetéséből a deformáció nagysága és irányai mérhetőek. A kapott érték csak akkor jellemző, ha az egész kőzettest hasonló mértékben torzult. Így e módszer leginkább a képlékenyen, de nem túl erősen deformált kőzeteknél használható.
Erősen gyűrt felső-triász tűzköves mészkő a Bükkben, a Kis-Ökrös csúcs közelében (fent). A deformáció az egész kőzetet érintette
A rekonstrukció nyilván úgy lenne teljes, ha a tér minden irányában elvégeznénk a kiegyenlítést, a deformáció nagyságának mérését, és így síkban (térképen) ábrázolhatnánk egy terület eredeti és deformált állapotát. E próbálkozások bonyolultságuk miatt még csak gyerekcipőben járnak, de jelentős egyszerűsítésekkel ún. térképi palinszpasztikus rekonstrukciókat régóta végeznek. Ennek lényege, hogy az egy-egy szelvényből származó, többnyire csak becsült rövidülési vagy nyúlási értékeket oldalirányban kiterjesztik, és a szerkezeti egységeket deformáció előtti helyzetükbe visszarendezik. A rekonstrukció során messzemenően figyelembe kell venni az egykor fennállott ősföldrajzi, ősoceanológiai, őslénytani összefüggéseket (lásd a lemeztektonikai fejezetet). Sőt, mivel a gömbfelszínen történő minden mozgás függőleges tengely körüli forgással is együttjár, a forgások felismerése szintén nélkülözhetetlen a rekonstrukcióban. Kimutatásukat a paleomágneses mérések teszik lehetővé (lásd az erről szóló részt).
Palás mészkő vékonycsiszolati képe (Bükk hegység, Nagy-Ökrös-hegy, útbevágás). A palássági síkok körülölelik a keményebb kalcitkristályokat (ősmaradványokat?), illetve a palásság menti nyírás el is forgatta őket
A képlékeny deformáció során keletkezett látványos szerkezetek a redők. Alakjukat, tengelyük irányát vizsgálva a térrövidülés irányára, keletkezési mechanizmusára következtethetünk. A gyűrődés gyakran a kőzetalkotó ásványok irányítottságának, sőt, magának az ásványos összetételnek a megváltozásával jár együtt, így a kőzettani és szerkezeti vizsgálat nem választható el. A létrejövő átalakult kőzetek alapvető jellemvonása egy elválási síkrendszer, a palásság kialakulása, amely az ásványok irányított elhelyezkedésének tükröződése. A palásság kialakulásáért gyakran erős nyírás a felelős. A párhuzamos műszeres vizsgálatok az átalakulás során keletkezett ásványok, ásványegyüttesek keletkezési hőmérsékletét, nyomásviszonyait és a különféle átalakulások korát kutatják. Az adatok csak kevéssé mutatják a kőzetek torzulásának térképi vetületét, sokkal inkább a hőmérséklet-nyomás koordinátarendszerben való útjukat jellemzik. A mélykéreg deformációjának jellemzésére e hőmérséklet-nyomás görbe az átalakulások korával együtt ad alapot. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az átalakulások a felszíni törésekkel egyidőben történnek, és gyakran meghatározzák a felszíni jelenségeket. A kéreg mozgásáról alkotott képünk csak a kétféle deformáció ismeretében lesz teljes.
Idealizált, kissé túlmagasított szelvény a János-hegyen és a Martinovics-hegyen át a késő-eocén deformáció és üledékképződés egy pillanatában. Az úgynevezett „vak” rátolódások felett boltozatok alakulnak ki, amelyek tetejéről üledék csúszik-omlik a mélymedencébe. A szaggatottal jelölt sáv a deformációt szemlélteti, nem felel meg konkrét rétegnek
