A Budai-hegység példája

Full text search

A Budai-hegység példája
A hazai ősfeszültségmezők története igen bonyolult. A jura időszaktól (kb. 200 millió évtől) követhető feszültségtér – irányait és intenzitását tekintve – nyolcszor-tízszer változhatott. Az összetett fejlődésmenet jól tükröződik a lemeztektonikai rekonstrukciókban.
Az új szerkezetföldtani kutatás néhány megállapítása jelentősen megváltoztatta a korábban vallott felfogást bizonyos medencékről. Ez különösen a magyarországi paleogén medencékre áll, amelyek a Bakonytól a Bükk keleti pereméig húzódtak (lásd a földtörténeti fejezetet). A vizsgálatok a korábbi húzásos vagy eltolódásos elméletek helyett összenyomásos eredetüket valószínűsítik. A medencék peremén térrövidüléses szerkezetek, rátolódások, boltozatok vagy eltolódások helyezkedhettek el.
A medencesor északkeleti tagjának nyugati pereme a Budai-hegységben található. A hegység jó példája az új szerkezetföldtani kutatásnak. A medence pereme – egy kiemelt hát – a Hármashatár-hegy–János-hegy–Széchenyi-hegy vonalában húzódott. Ettől délkeletre jelent meg a medence, amelynek mélysége akár a több száz métert is elérhette. Az északnyugati oldal és a hát szárazulat maradt, vagy csak olyan sekély víz fedte, amelyben még korallok is megéltek. Ezt az észak-északkelet–dél-délnyugati csapású hátat délről és északról egyaránt egy kelet-nyugati csapású határ váltja fel, Budaörs, illetve Csillaghegy-Nagykovácsi vonalában. Az előbbi nemcsak a mélymedence peremét adja, hanem a Gellérthegy irányában mintegy bele is nyomul. A paleofeszültségi adatok nyugat-északnyugati irányú összenyomásra utalnak, így a kelet-nyugati vetők jobbos eltolódásoknak, az észak-északkeleti irányú fő hát pedig boltozatnak adódik. Utóbbi külön érdekessége, hogy a vetők geometriájának modern szemlélete alapján alatta olyan rátolódások találhatók, amelyek nem érnek ki a felszínre. Éppenséggel az ilyen, „vak” vető növekedése hozza létre a boltozatokat.

A Budai-hegység késő-eocén szerkezetei és a főfeszültségirányok. A fő szerkezetek a kelet-nyugati jobbos eltolódások (1), az észak-északkeleti rátolódások (2), a boltozatok (3), és az üledékes telérek (4); utóbbiak párhuzamosak a kompresszióval (s1). G – Gellérthegy; Od – Odvashegy; S – Sas-hegy; H – Hármashatár-hegy; Sze – Nagy-Szénás
Az említett szerkezetek korát tektonoszedimentológiai vizsgálatokkal a késő-eocénban lehetett rögzíteni (38–35 millió évvel ezelőtt). Ez a módszer azon deformációkat elemzi, amelyek a még lágy üledéket különféle képlékenységi állapotában érik. (A jelenség ahhoz hasonló, mint amikor a sütésre előkészített tészta megfolyik a kibillent tepsiben). Szintén vizsgálja a már részben megszilárdult üledéktestnek a következő üledék lerakódása előtti vagy alatti torzulását, s keresi azokat az üledékben megőrződött nyomokat, amelyeket a szomszédos szerkezeti elem mozgása váltott ki. Ez a mozgás általában földrengést jelenthetett. E katasztrófa emléke lehet a sziklaomlás, a már lerakódott üledékréteg megcsúszása, kibillenése, ráncolódása, sőt nagyobb mélységbe való átmozgatódása, az üledékben maradt víznek a rengés hatására történő eltávozása stb. A deformáció és üledékképződés egyidejűségének legjobb bizonyítéka, ha a bolygatott üledéktestet nyugodt rétegek fedik, vagy ha egyes rétegek a vető másik oldalán meg sem jelennek.
A budai szerkezetek mélybeli geometriája a felszíni megfigyelések vetítésével már feltételezhető. Pontosabb képet csak a szeizmikus szelvényezés ad (lásd az e módszert bemutató részt).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi