Törések, deformációk és vizsgálati módszereik

Full text search

Törések, deformációk és vizsgálati módszereik
A deformáció és a mozgás egymástól elválaszthatatlannak tűnő jelenségek. A kéreg egy darabjának elmozdulása valahol biztosan deformációval jár, és fordítva, deformáció következtében egyes kőzetblokkok szükségszerűen elmozdulnak. A deformációs szerkezetek mérete igen változó, a kristályrács hibáitól a kőzetlemezek mozgásáig terjed. (Ilyenformán magát a lemeztektonikát is a szerkezetföldtan egy speciális részének tekinthetjük.)
A Föld kérgében alapvetően kétféle típusú deformáció történik. Az egyik során különféle törések jönnek létre, a deformáció geometriailag síkokhoz, zónákhoz kötött, a törések között a kőzettömb ép maradhat. A másik, a képlékeny deformáció során az anyag nagyobb hőmérsékleten és nyomáson alakul át, a kőzettest teljes egésze torzul, habár nem feltétlenül egyenlő mértékben. Ezen deformációval gyakran jár együtt a kőzet ásványainak geokémiai megváltozása, új ásványegyüttes (azaz új kőzet) kialakulása.
A földtani szerkezetek hagyományos vizsgálati módszere a földtani térképezés. Ennek során a terepet bejáró geológus az észlelt felszíni kőzeteket és szerkezeteket topográfiai alaptérképen ábrázolja.
A szerkezetek leképzésének új módszerei a távérzékelés különféle fajtái (lásd a fejezet ilyen című részét). A képek előnye, hogy rendkívül látványosan, gyakran plasztikusan jelenítik meg a földfelszínt és így a szerkezeteket is. Sőt, egyes esetekben olyan jelenségekre is következtethetünk, amelyek a felszínen nem látszanak. Szinte azt mondhatnánk, hogy a kép átvilágíthatja például a vékony negyedidőszaki üledékburkot. Szerkezeti elemekre vonatkoztatva, egy vető menti erősebb vízáramlás a képen vonalas elemeket rajzolhat ki. A vető két oldalán levő blokk szintén eltérő képet mutathat, például az eltérő növényzet miatt.

Normálvető-párok középső-miocén homok-kavics összletben (Kismarton [Eisenstadt], Burgenland). A délkeletre (jobbra) és északnyugatra (balra) dőlő vetők kölcsönösen elvetik egymást (nyilak) és a kiemelt homokkőréteget (szaggatott vonal). A húzás iránya a feltárással párhuzamos, a nyomásé függőleges. A kép közepén levő vető kb. másfél métert mozdít. A jobb alsó sarokban a szaggatott réteg kiegyenlítése, eredeti helyzete látható; az eredeti hossz 13 százalékkal nőtt meg a széthúzás következtében
A digitális terepmodell (DTM) a domborzatot jeleníti meg topográfiai térképek, felvételezések alapján (lásd a Morfometria című részt). A megjelenítés még a terület térképét jól ismerő kutató számára is rendkívül látványos és tanulságos. Nemcsak puszta leképezésről van szó, hanem lehetőség nyílik egyes területek (magassági tartományok) kiemelésére vagy a látvány megváltoztatására is pl. a megvilágítás imitálásával. A domborzat, a vízrajz változása jól jelezheti a szerkezetek helyét.
A földkéreg felső részében megjelenő olyan felületeket, amely mentén a kőzet folytonossága megszakad, töréseknek nevezzük. A töréseken belül a vetődéseket és teléreket jól észlelhető elmozdulás jellemzi, míg a kőzetrések (repedések, idegen szóval litoklázisok) tulajdonképpen kezdeti szakaszban megrekedt vetődések vagy telérek. Utóbbi kettő között az a különbség, hogy a vetődések mentén az elmozdulás a töréssel párhuzamos, a teléreknél pedig inkább a töréslapra merőleges. A teléreket vulkáni kőzet, üledék vagy ásványok tölthetik ki.

Digitális domborzati modell és geológiai térkép összehasonlítása a Tardosi-medence példáján. A domborzati modellen azonosítható lineációk nagy része vetődésnek bizonyult a felszíni térképezés során. Legfontosabbak az É-D-i és ÉNY-DK-i irányúak, amelyek a medence lesüllyedését okozták. 1 – boltozat; 2 – szinklinális (redőteknő); 3 – eltolódás; 4 – normálvető; 5 – felső-triász mészkő (220–205 millió éves); 6 – jura képződmények (205–135 m. év); 7 – kréta márga és homokkő (135–114 m. év); 8 – harmadidőszaki üledékek (45–23 m. év); T – Tardos. A geológiai térkép a 2 millió évesnél fiatalabb negyedidőszaki képződményeket nem ábrázolja. A térképek Bada Gábor, Székely Balázs, Tímár Gábor és a szerző szerkesztésében készültek

Takaró az Északnyugati-Kárpátokban, a Kis-Fátrában (Malé Fatry). A távoli csúcsot fehér, középső-triász dolomit, míg alatta az erdős lejtőt fiatalabb, puhább kréta márga, mészkő alkotja. Az idősebb dolomit messze délről csúszott a kréta fölé, a mozgás irányát a takarósík menti mikroszerkezetek jelzik. Az északias kibillenés későbbi mozgás következménye

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi