Zsolt. 109
Zsolt. 109
Zsolt. 109.1
Az * éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Zsolt. 109.2
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én * velem.
Zsolt. 109.3
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Zsolt. 109.4
Szeretetemért * ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Zsolt. 109.5
Roszszal fizetnek nékem a * jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
Zsolt. 109.6
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Zsolt. 109.7
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Zsolt. 109.8
Életének napjai kevesek legyenek, és a * hivatalát más foglalja el.
Zsolt. 109.9
Fiai * legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Zsolt. 109.10
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
Zsolt. 109.11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Zsolt. 109.12
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Zsolt. 109.13
Veszszen ki az ő maradéka; * a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Zsolt. 109.14
Atyáinak * álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
Zsolt. 109.15
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Zsolt. 109.16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon * és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Zsolt. 109.17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Zsolt. 109.18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Zsolt. 109.19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Zsolt. 109.20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
Zsolt. 109.21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Zsolt. 109.22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
Zsolt. 109.23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az * ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsolt. 109.24
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Zsolt. 109.25
Sőt gyalázatossá * lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Zsolt. 109.26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg * engem a te kegyelmed szerint!
Zsolt. 109.27
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Zsolt. 109.28
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de * szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Zsolt. 109.29
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, * és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsolt. 109.30
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a * sokaság közepette!
Zsolt. 109.31
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, * hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
