Ésa. 25
Ésa. 25
Ésa. 25.1
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
Ésa. 25.2
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
Ésa. 25.3
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
Ésa. 25.4
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
Ésa. 25.5
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
Ésa. 25.6
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen * lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
Ésa. 25.7
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
Ésa. 25.8
Elveszti a * halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
Ésa. 25.9
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
Ésa. 25.10
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik * Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
Ésa. 25.11
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
Ésa. 25.12
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
