Sátán

Full text search

Sátán: A ~ alakja fontos eleme a későbbi bibliai világképnek, a korábbi viszont egyáltalán nem ismeri. – I. Az ÓSz-ben a héb. ~ szó általában ’szembeszegülő’ értelmet hordoz; bizonyos esetekben azt jelöli, aki a bíróságon a vádat képviseli (vö. Zsolt 109,6). A szó mindenkire vonatkozhat, aki mással szembeszegül (vö. 1Sám 29,4; 2Sám 19,23; 1Kir 5,18; 11,14.23.25; Sir 21,27; Mt 16,23); még az ® Isten angyalára is, aki Bileámnak és szamarának útjába állt (Szám 22,22.32; vö. Mt 16,23). De leginkább mégis olyan emberfölötti hatalomra utal az elnevezés, akinek az a feladata, hogy Isten ítélőszéke előtt kíméletlenül vádolja az embert és ellene érveljen. – Jób 1,6–2,7: a ~ úgy jelenik meg Jahve előtt, mint Isten fiainak egyike, és a mennyei udvartartás tagja. Kihívóan viselkedik és engedélyt kap rá, hogy Jób vallásosságát mindenféle súlyos csapással próbára tegye. Zakariás látomásában ® Józsue főpap jobbján áll és vádolja, de az Úr angyala visszautasítja vádjait (Zak 3,1 kk.). 1Krón 21,1: először itt találkozunk az elnevezéssel tulajdonnévként, a héb.-ben névelő nélkül; kísértőként és Jahve ellenségeként rászedi Dávidot, hogy tartson népszámlálást (2Sám 24,1 kk.: ezen a régebbi párhuzamos helyen ezt a szerepet Isten haragja tölti be). A Bölcs 2,24 szerzője a Ter 3 kígyójában látja a ~t (az ® ördögöt, a diaboloszt), mint a bűn megtestesítőjét. – II. A korai zsidóságban. A ~ eredetileg a rabbinista judaizmusban különbözött a bukott angyaloktól, és a büntető angyallal volt kapcsolatban (Hénoch 53,3). ® Beliál, de főleg Szammael néven is szerepel és arra törekszik, hogy az Isten és a népe közötti kapcsolatot megrontsa: bűnbe visz (a bűnt a rabbik nemegyszer nagyon is külsőségesen értelmezik!), Isten előtt vádat emel és Isten üdvözítő tervének megvalósulása ellen dolgozik. SalZsolt 4,9 és Hénoch (szláv) 31,3 a ~t a kígyóval (Ter 3) is azonosítja (vö. az ’ősi kígyó’ elnevezéssel a Targumban és a Midrásban; ugyanígy Jel 12,9). Különösen fejlett a gonosz hatalmak fejedelméről szóló tan a kumráni iratokban, amelyek a világosság és a sötétség egy kifejezett, de egyébként Istenre visszavezetett dualizmusát képviselik. A bibliai idézetekben ® Kumránban a ’gonoszság’ helyett a ~ szerepel. Bár a korai zsidó felfogás nem egységes, abban megegyeznek a nézetek, hogy Isten az eszkatologikus időben végérvényesen megsemmisíti a ~t és vele a Gonoszság uralmát. – III. Az ÚSz-ben szintén megtaláljuk ezeket a gondolatokat. A ~ olykor diabolosz néven szerepel. Tulajdonnévként a ® Belzebub és egyszer a Beliál név fordul elő (2Kor 6,15). A ~nak mint Isten ellenfelének többi elnevezése is az akkori zsidóságból való: az evilág fejedelme (Jn), a vádló (Jel 12,10), a gonosz (Mt 13,19; Ef 6,16), az ellenség (Mt 13,39; Lk 10,19; 2Tesz 3,3). Ezen túlmenően az ÚSz valami újat is megfogalmaz: bár a ~ az Istennek nagy ellensége és a világ fejedelme, de nem legyőzhetetlen hatalom, mint eddig, mert Jézus Krisztus és az ő országa előtt meg kell hátrálnia. Hatalmában áll, hogy ezen a világon gazdaggá tegyen (Lk 4,6), ő az erős (= fegyveres) ember (Mt 12,29). Kezdettől az a célja, hogy az embereket félrevezesse (4,3; 1Kor 7,5; 1Tesz 3,5), kárhozatba döntse (Jn 8,44). Az ember a bűn által a ~ rabszolgája lesz (Zsid 2,14; 1Jn 3,8.10). A bűn és a ~ összetartozik (1Jn 3,8): a ~tól ered a bűn (Jn 8,44; 2Kor 11,3), ő kísért a bűnre (Mt 4,1; Ef 2,2; 1Tesz 3,5). A gonosz lelkek (® démonok) az ő alárendeltei (Mt 25,41; 2Kor 12,7; Ef 2,2; 6,12; Jel 12,9). Ő áll a pogányság bálványimádása és varázslása mögött (ApCsel 13,10), ennek a világnak ő a fejedelme (Jn 12,31; 14,30; 16,11; 1Jn 5,19), sőt az istene (2Kor 4,4). Amint a Bölcs 2,24-ben, úgy a 2Kor 11,3-ban és a Jel 12,9-ben is megjelenik a kígyó, de Krisztus legyőzi (Mt 12,28 kk.; Jn 12,31). Ez a győzelem Jézus föllépésével (Lk 10,18) és kereszthalálával (Jn 12,31) kezdődött, és majd a ® parúziával válik teljessé (Jel 12,12). Az ev.-ban az ördögűzések (® megszállottság) tanúsítják. Ezért a ~ minden erejével támadja Istennek Krisztus Jézussal kezdetét vett országát (® Jézus megkísértése: Mt 4,1 kk.). A ~ láthatatlan gonoszsága (Kol: 1,13 a sötétség hatalma) rejlik Júdás árulása mögött is (Lk 22,3; Jn 6,70–71; 13,2.27). Igyekszik meghiúsítani Jézus tanítványainak munkáját (Lk 22,31), küzd az ősegyh. ellen (ApCsel 5,3), az ap.-ok ellen, akik az ev.-ot hirdetik (1Tesz 2,18). A betegségeket is neki tulajdonítják (Lk 13,16; 1Kor 5,5; 2Kor 12,7). Fenyegeti a keresztény közösségeket, de a hit erejével ellen lehet neki állni (Róm 16,20; Ef 6,16; 1Pét 5,8 stb.). – Az ÚSz-ben a gonoszság titka a ~ban ölt testet; e tekintetben a korai zsidóság elképzeléseinek továbbfejlesztéséről van szó. Ám mégis eltér tőle abban, hogy a rossznak, a bűnnek a világba való betörését az ÚSz nem az ősidők angyalainak bűnére vezeti vissza, és a gonoszság hatalmának megtörését nem a végső időktől várja: ez valójában már megtörtént, amikor Krisztus meghalt a kereszten (Lk 10,18; Jn 12,31; Jel 12,7–11).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi