105. A HÉT CSODA
105. A HÉT CSODA
– Alba Nevis költeményei –
Érzelmes és jó emberek bizonyosan sokat nyugtalankodnak pár év óta a szegény magyar nőpoéták miatt. Ezeket a gyönge nőket olyan rettenetes lelkiviharok rázzák, melyek az erős férfit is elpusztítanák nagyon rövid idő alatt. Alba Nevis olyan kedves volt, hogy A hét csoda című kötetével bevilágít az izzó női lelkek dalkonyhájába, s fölfed egy titkot, melyről különben a verebek is csiripoltak már. Nem kell kétségbeesnünk a magyar Szapphók során. Kibírják ők a maguk szenvedélyeit, s nagyon csinos, szapora köteteket termelnek belőlük. Mert az irigyelnivaló nőköltők szenvedélyei nem olyan rombolók, mint vélné az ember. És boldogok ők, hogy nem ilyenek. Hogy úgy mondjuk, tézis szenvedélyek az övéik, s az új magyar női líra érdekes, tézises líra. Apró tézisekkel. És egy nagy összefoglaló tézissel: a költőnő egyéniségével, mely rendszerint bájos, dalos, szerelmes egyéniség. És határozottan az új frisson-ok közül való, ha a szerelemre hívó csalogányhangot nőnemű fészkekből halljuk megcsendülni. Habár kissé primordiális költészetnek tetszik sokak előtt talán az, mely figyelmeztetés akar lenni: ha sejtenétek, ha ízlelnétek… Mi nem ijedünk meg a legrejtettebb női érzésektől sem. Csak ez érzések igazságáról meggyőződtessen bennünket a poétaművész. De izzó érzéseket kérünk s nem rakétaszavakat, nem tézises vagy helyzeti szenvedélyt. Talán kevesebb pompa és bőség a dikcióban. (Hiszen a dikció megölője a poézisnek.) De őszinteséget kérünk s őszinte kínokat. Már csak az érzelmes és jó emberek nyugalmáért is. Alba Nevis kiválóan egyesíti magában az új magyar Szapphók karakterisztikonjait. Azért írtuk ide ezeket. A hét csodában találunk igazán bájos, sőt feltűnően, értékesen szép verseket. S ezek az egyszerű versek. Melegek, színesek, a költőnő tehetségét hangosan hirdetők. De vannak aztán a kötetben túlhangos, pompázó versek. A pompázók pedig nagyon szegények. Zuhatagjai a lármás szavaknak… A formák is elég szabadosak a versben. De nem szabadok szintén. Mint az érzések. Ami pedig a címet illeti, a kötet első verse magyarázza meg. Az öreg bölcs hét csodát lát, de nem tudja őket megfejteni. Egy csodatestű leányka haja, szeme, vérpiros ajka, fülecskéje, (a lepel lejjebb csúszik), válla (a lepel még lejjebb csúszik), a melle. Ez hat. De a költőnő hétről énekel mindig. Légrády testvérek könyvkereskedésében jelent meg a tipikus verseskönyv. A könyv első lapján a költőnő arcképe. Öt csodát e dekoltált kép is megmutat.
Budapesti Napló 1905. május 29.
(y.)
