Nyilatkozat (Vége.)
Nyilatkozat
(Vége.)
(Vége.)
Mi az abrudbányai eseményeket illeti, ezek iránt nem a pesti kormány intézkedett, az intézkedések olly kevéssé törpültek meg a tétlenség pörölje alatt, hogy épen az erdélyi királyi kormányszék volt az, ki az eseméynek megvizsgálására bizottmányt nevezett ki, és küldött el.
Azt mondja továbbá a szóló, miszerint Erdélyben, ha van capacitás és intelligentia, melly a népnek elmondja jogait, az erdélyi aristocratia azonnal elfogatja s bebörtönözteti. Azon román egyének száma, kik Erdélyben vétkes bujtogatások miatt a közelebbi időkig elfogattak, hatnál többre nem megyen. Ezek között egy azért nem bocsáttatott el, mivel magáért kezest állítani nem akart, s a többiek közől is azok, kik kevesebbé bűnösöknek találtattak, több napokig tartó fogság után szabdságba helyheztettek. Igen sajnáljuk egyébiránt, ha a szóló az összes oláh nép intelligentiáját csak az elfogottaknál keresi, ti.i. illy kevés számra szoritja.
„Megvallom, ha elmennék én is oda, s nem mondanék egyebet, mint tiszta igazságot, s ugy beszélnek mint Krisztus, s mondanám: ez a nép joga, tartsd magad ehez, s te nép tűrj meddig lehet, panaszold el sérelmidet, s bizonyára engem is elfognának.” A követ ur a legközelebbi időkben hosszasabban volt Erdélyben, beútazta annak számos vidékeit, s köztudat szerint küldetésének czélja épen az volt, hogy a néphez szóljon s felvilágosítsa. Hogy e megbizatásában miként jrát el, hogy úgy szólott-e mint Krisztus, vagy másként, azt nem vizsgáljuk , hogy nem fogták l, az nyilvános, de sőt tudjuk, hogy ha igazat akar mondani nem ellenszenvről, 289hanem inkább a nem román ajkuaknak is személye iránti szivességéről kell tanúságot tennie, kiket most olly lelketlenűl rágalmaz.
Hogy Moldovának a Wiener Zeitungban szórt alaptalanv vádjai Erdély jobb honfiai keblét méltó boszankodással töltötte el, ugyszintén, hogy a magyar időszaki sajtó részéről is a legalaposabb czáfolatokat s birálatokat vonta maga után, igaz s természetes hogy azonban e czikkért az említett egyént elfogni akarták volna, nem igaz. Hasonlólag a követ urnak azon puszta állítására, miként a követválassztás alkalmával némellyeket csak azért fogtak el, mhogy követnek meg ne választathassék, s mikor meg volt a választás, kibocsátották, egyenes tagasdással kell válaszolnunk. Tudva vannak előttünk a kis Erdélynek követválsztási eseményei, de hogy a követválasztásnál versenyző egyének közől bár eg y is elfogatott volna, arra egy példa sincsen, minél fogva ezen állitás is puszta rágalom.
Hogy illy puszta állítások után, minő fontossággal birjon azn esemény, melly a szónok ur állítása szerint igazságügyminister urral történt, itélje meg az elfogulatlan közönség. Bármilly ügyes fogással tétetett is legyen, azon nyilatkozat egyebet nem jelent, mint azt, hogy egyetlen egyénnek az erdélyi igazság kiszolgáltatáshoz bizalma nincs, hogy illyenek nemcsak Erdélyben, hanem más országokban is egynél többen vannak, az kétséget sem szenved.
A követ ur, beszéde folytán, többször kel ki az erdélyi aristocratia ellen. A jelen korszellemre támaszkodva ezen épen olly általánosságban, mint kevés logicai következetességgel tett kifakadásoktól különös hatást vár, úgy látszik. Honunk alakulásán s az aristocratiai bilincsek közőli kibontakozásán senki sem örvend inkább, mint mi. ez átalakulás előidézésre tehetségünk szerint egész igyekezettel munkáltunk mi is, s azt minden következményeivel elfogadtuk. Összes hazánk, különösen Erdély múlt bűneit, s jelen hiányait palástolni semmi szándékunk, de mind e mellett keblünket a boszankodással tölti el azon cselekvésmód, melly a legszentebbet, a felvilágosodott kor szellemét kivánja alaptalan rágalmak eszközeül kizsákmányolni. Erdélynek sok bűnei voltak, s fájdalom most is még távol van, hogy azokat teljesen levetkezte volna. E bűnök közt azonban az aristocraticus szellem igen mellékes szerepet visz. Erdélyben hiányoztak eleitől fogva a gazdag aristocraták. Erdélynek nem voltak örökös főispánjai, sem született törvényhoói, Erdélyben az aristocratiának minden befolyását a bureaucratia már régóta absorbeálta. A követ ur tehát Erdély hiányai leleplezésében nem a valóságot, hanem rögeszmélye sugallatát követi.
Ezekből nyilváos, hogy a szólónak a mód sem hiányzott, melly szerint magát a tények vlósága iránt kellőleg felvilágosíthatta, s ennek nyomán elkerülhette volna, hogy minden igaz ok nélkül egy ország ellen szórja alaptalan rágalmait. Egyébiránt bár mennyire is kelt légyen ki a követ úr Erdély közigazgatása iránt mindazáltal annak igazolására szolgál, hogy jóllehett ott is sem tudatlan néptömeg, sem lelketlen bujtogatók nem hiáynoztak: mindazáltal a rend nagyobb kiterjedésben sehol sem háboríttatott meg, s a miháczfalvi eseményt kivéve, a közbékének egyetlen ember élete sem esett áldozatul. Végül legen szabd észrevételünket eg átalános megjegzéssel befejezni. Ismerjük mi az oláh nemzetet, mert közte növekedtünk, egy békeszerető szelid jellemű nép az, a nagyobb rész miveletlensége a századokon kerszetül tartó legigazságtalanabb mostoha viszonyoknak természetes következése, a miveltségnek azonban úgy ösztöne, mint eszközei nem hiányzanak e nemzetnél, s kétségen kivül a szabdság évtizedei könnyen megtermedik azt, mit a mult századok elmulasztottak; hogy azonban ez megtörténhessék, békes kifejtés szükséges. Az érdekek legszentebbike, tulajdon vérük boldogsága ellen vétenek hát azok, kik műveltségök által a nép vezetésére meghivatva, e dicső feladatot arra használják, hog a békes nép közé, melly közelebbről nyert polgári szabdságát csendben és nyugalomban a legczélszerűbben élvezhetné, a békétlenség magvait hintsék,. E cselekvésmód kétségen kívül olly egyéniségeknek, kik különben a középszerűségig sem juthattak volna, népszerűséget és jelentőséget képesek kölcsönözni, midőn a tömeg előtt, mint népboldogítók, a kormány előtt pedig mint a mozgalmak okos fékezői ugy tünnek föl. De hogy e szereptől a nemes honfi kebel milly undorral fordul el, azt bővebben mutogatni nem szükség. – Gróf Teleki József, Wesselényi Miklós, Jósika Miklós, Teleki Domokos, Zeyk József, Zeyk Károly, Kemény Domokos, ifj. Bethlen János, Mikes János, Győrffy Samu, Lészai Dániel.
